Ezüstös hold vándorol,
A távoli messzeségben
Én meg csak itt várok
Szerelemre éhesen.
A ragyogó holdfénynek
Nagyon örül lelkem,
Arra várok éppen,
hogy őt öleljem.
Ezüstös hold vándorol
Künn az éjszakában,
Én meg egyre várok
Magányos szobámban.
Ezüstös hold tépázza, a felhőket
Csodásan színesíti a szép eget
Ezüstös hálót sző az
Elterülő pompás vidékre.
Fényhálóját ráborítja
A tengerpart kavicsára,
Hogy azok, mint drágakövek
Csillogjanak az éjszakába.
4 hozzászólás
Szia!
A 2. és a 4. versszak tetszik nekem a legjobban. Érezd jól magad a Napvilágon!
Barátsággal: Ági
Köszönöm szépen Ágnes 🙂 Örülök, hogy tetszik.
Kedves Evelin!
Számomra öröm, ha egy új belépő fiatal a verseit igyekszik formába önteni. Szép költői szavakat használsz, ami nagy előny, s az is, hogy hibátlanul fogalmazol. A rímjeid itt-ott még sántikálnak, s a verssorok szótagszáma sem mindig jó, azonban gyakorlással Neked is egyre könnyebb lesz megtalálnod a legodaillőbb szavakat.
Azt viszont el lehet hagyni, s ma már nem írjuk a sor első betűit nagybetűvel, csak akkor, ha a mondat megkívánja.
Írjál sokat, olvassál sokat, itt az oldalon is, sokat tanulunk egymástól.
Kívánom, hogy érezd magad jól társaságunkban.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen Kata a kedves fogadtatást, megfogadom a tanácsod.