Álmomban újra látom arcodat,
Fel-fel csillanó mosolyodat.
Miközben alszom,
Ágyam mellett
üldögélve keltegetsz.
– Edina hét óra,
vár az iskola! –
De, én csak tovább alszom,
Hallgatom édesen csengő hangod.
Mikor felébredek,
Te már nem vagy ott Velem,
Rossz ez így nekem…
Tudom már, nem vagyok iskolás,
De néha jó lenne, ha itt Volnál,
Édesanyám!
10 hozzászólás
Nehéz mondani bármit is. Köszönöm, hogy olvashattam!
Selanne
szia!:)
köszönöm szépen. 🙂 Édesapámról prózát írtam ma, kár h azt csak holnap tudom feltenni:(
Nagyon szép Edina. Nagyon szép.
köszönöm:))))
Fájóan szép!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Félix:)
Köszönöm szépen. örülök, hogy tetszik:)
Semmi tűzijáték, semmi pátosz, csak egyszerű szavak, amikből rezeg az őszinte fájdalom.
Elismerésem. a
szia Antonius:)
Köszönöm elismerő szavaidat!:) Édesapámról való aprócska prózámat is ajánlom figyelmedbe majd, ha felkerül.
üdv: Edina
Kedves Eddie!
Nehéz a versedhez bármit is írni. Egyszerűen és szép és megható.
Ági
szia Ági, köszönöm szépen :)))) pusza: Eddie