Nagyon igazak soraid, mert minden naport úgy kell megélni, mintha az utolsó lenne. Ezt valaki mondta, nem belőlem pattant ki. Jó a versed, szeretem a napsugarat.
Szia antonius!
Nagyon komoly a vers, tulajdonképpen nehéz bármit is írnom emiatt. Pár sorban annyi minden rejtőzik, amit megértettem azért, mert átéltem magam is.
Szép ez, és ne haragudj, ha megjegyzem a vesszők sokaságát, mert kevesebbel még mélyebb lenne a tartalom.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm a véleményed, különösen a vesszőkre vonatkozó részét. Bevallom, néha gondban vagyok, mert ugyan ebből a szösszenetből is elhagyható lenne akár három vessző is, anélkül, hogy értelmi zavart okoznék vele, de akkor hogyan tudom meg megszabni, az általam elképzelt tűnődő, meg-megálló, merengő tempóját?
Szia antonius! 🙂
Nekem azért van gondom a vesszőkkel, mert ha felviszem a hangsúlyt, akkor nem tudok mélázni, márpedig itt azt kell. A saját írásaimnál is így vagyok ezzel.
A tűnődést, merengést szerintem nagyon jól megalapoztad a hosszú szótagokkal. Az első versszakban a sorok zárása magával hozza a lassan elhúzódó hanghordozást. Sajnos, vagy szerencsédre nem hallod, amint próbálgatom. 🙂 Csak az első szakaszban sokallom a vesszőket, a második úgy jó, ahogy van. Próbáld így mondogatni:
Ha egy halvány, késett napsugár
az örök sötétség előtt
tévelyegve bús arcodra száll,
takard ki rég' didergő szíved,
fogadd fényét, langy melegét,
mielőtt végleg elveszíted…
Ha zenemű lenne, oda lehetne írni az "andante", vagy az "adagio", esetleg a "largo" kifejezést. 🙂
Szép a versed, nagyot üt.
Szeretettel: Kankalin
Egyetlen mondatod rövidségében is nagyon szép gondolatsort takar!
Szerintem – azonban – csupán egyetlen vessző, ami fölösleges, mégpedig az első szakasz második sor végén lévő.
Köszönöm Kata a látogatásod és a véleményed. A vesszőkről: Én ugyan az első, második és utolsóelőtti sor végén is elhagyhatónak tartom, de amint írtam korábban, nem tudok jobbat, a merengő, tétovázó tempó meghatározására.
Milyen instruktív vesszőfutást kellett átélnie versednek, hogy én is kommentálhassam… 🙂
Nagyon tetszett, hogy ilyen egyszerű dologról írsz, vedd észre A JÓT magad körül, és azt ilyen látványosan körbeírod!
Üdv
Levi
Kedves Antonius!
Tetszik a vers, nagy igazság van benne!
Hogy én is a vesszőkre térjek, szerintem az első két sor végén feleslegesek, de így is gyönyörű a műved!
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Eszter
Sokat mondó nevet választottál magadnak. Legalább is remélem, hogy Te választottad, s nem mások aggatták rád. 🙂 Köszönöm érdeklődésed, kedves szavaid. A vesszőkről nem nyilatkozom. 🙂
Vesszőket illetően tökéletesen igazad van. A második sor végéről nem hagyható el, mert megváltozik a mondat értelme.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél.
Kedves Antonius!
A versed rövid, és szép. A bölcs gondolatot, melyet az idős kor is rejteget, gyönyörűen versbe szőve érzelmekbe rejtetted. Nos, szó nélkül nem tudtam el menni mellette.
szeretettel-panka
Kankalin kedves!
A második sor végére kell a vessző, (vagy hármaspont) mert, ha elhagyom, borul az értelme.
Köszönöm, hogy nagyságrenddel több figyelmet szenteltetek ennek a szösszenetnek, mint amit megérdemel.
Nem "kilóra", illetve, nem a karakterek számára mérem az ilyesmit.
Amolyan "legszívesebben mottómul választanám"-írásod ez.
Lehet, hogy egyszer megteszem.
Természetesen majd szólok (illetve engedélyt kérek) előtte.
Örökigaz dolgok ezek.
36 hozzászólás
Kedves antonius!
Nagyon igazak soraid, mert minden naport úgy kell megélni, mintha az utolsó lenne. Ezt valaki mondta, nem belőlem pattant ki. Jó a versed, szeretem a napsugarat.
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm, hogy bekukkantottál és le is írtad, megtisztelő véleményed.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Nagyon szépen fogalmaztad meg, és nagyon igaz!
/Elnézést, de ehhez többet nem tudok hozzáfűzni!:)/
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm szépen kedves Zsóka. Már így is több karakterből áll a hozzászólásod, mint a „mű”.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Ez nagyon szép. Magával ragadott a versed.
Nem is lehet, én nem tudok hozzá mást írni. Érdemes volt elolvasni.
Üdv: Ági
Köszönöm kedves Ági, hogy továbbra is olvasol és még a véleményeddel, értékeléseddel is megtisztelsz.
Üdv. a
Szia antonius!
Nagyon komoly a vers, tulajdonképpen nehéz bármit is írnom emiatt. Pár sorban annyi minden rejtőzik, amit megértettem azért, mert átéltem magam is.
Szép ez, és ne haragudj, ha megjegyzem a vesszők sokaságát, mert kevesebbel még mélyebb lenne a tartalom.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin.
Köszönöm a véleményed, különösen a vesszőkre vonatkozó részét. Bevallom, néha gondban vagyok, mert ugyan ebből a szösszenetből is elhagyható lenne akár három vessző is, anélkül, hogy értelmi zavart okoznék vele, de akkor hogyan tudom meg megszabni, az általam elképzelt tűnődő, meg-megálló, merengő tempóját?
Javaslatokat fogadok és díjazok. 🙂
Köszönöm megtisztelő figyelmed, értékelésed.
Üdv. a
Szia antonius! 🙂
Nekem azért van gondom a vesszőkkel, mert ha felviszem a hangsúlyt, akkor nem tudok mélázni, márpedig itt azt kell. A saját írásaimnál is így vagyok ezzel.
A tűnődést, merengést szerintem nagyon jól megalapoztad a hosszú szótagokkal. Az első versszakban a sorok zárása magával hozza a lassan elhúzódó hanghordozást. Sajnos, vagy szerencsédre nem hallod, amint próbálgatom. 🙂 Csak az első szakaszban sokallom a vesszőket, a második úgy jó, ahogy van. Próbáld így mondogatni:
Ha egy halvány, késett napsugár
az örök sötétség előtt
tévelyegve bús arcodra száll,
takard ki rég' didergő szíved,
fogadd fényét, langy melegét,
mielőtt végleg elveszíted…
Ha zenemű lenne, oda lehetne írni az "andante", vagy az "adagio", esetleg a "largo" kifejezést. 🙂
Szép a versed, nagyot üt.
Szeretettel: Kankalin
Azannya!!!! E mán vers!!!!! Há' gratula!!
Mária
Köszönöm szépen kedves Mária. 🙂
Üdv. a
Kedves Antal!
Egyetlen mondatod rövidségében is nagyon szép gondolatsort takar!
Szerintem – azonban – csupán egyetlen vessző, ami fölösleges, mégpedig az első szakasz második sor végén lévő.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm Kata a látogatásod és a véleményed. A vesszőkről: Én ugyan az első, második és utolsóelőtti sor végén is elhagyhatónak tartom, de amint írtam korábban, nem tudok jobbat, a merengő, tétovázó tempó meghatározására.
Üdv. a
Szerintem arra való a hármas pont!
Én így képzelem el, s próbáld ekképpen hangúlyozni:
Ha egy halvány, késett napsugár, (talán itt is lemaradhat a vessző)
az örök sötétség előtt
tévelyegve… bús arcodra száll…
Így lesz merengő… s tétovázó… és nagyon megkönnyíti pl. egy hosszabb versnél annak elszavaója helyzetét!
Üdv. Kata
Kérlek, ne haragudj érte, de ebben gyakorlatom van.
Már hogyan haragudnék kedves Kata!
Köszönöm a tanácsod, amivel teljesen egyetértek.
Üdv. a.
Milyen instruktív vesszőfutást kellett átélnie versednek, hogy én is kommentálhassam… 🙂
Nagyon tetszett, hogy ilyen egyszerű dologról írsz, vedd észre A JÓT magad körül, és azt ilyen látványosan körbeírod!
Üdv
Levi
Kedves HLevi!
Tetszik a szellemdús, humorral teli hozzászólásod. Köszönöm megtisztelő figyelmed, kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Tetszik a vers, nagy igazság van benne!
Hogy én is a vesszőkre térjek, szerintem az első két sor végén feleslegesek, de így is gyönyörű a műved!
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Eszter
Kedves Eszter!
Sokat mondó nevet választottál magadnak. Legalább is remélem, hogy Te választottad, s nem mások aggatták rád. 🙂 Köszönöm érdeklődésed, kedves szavaid. A vesszőkről nem nyilatkozom. 🙂
Üdv. a
Kérem szépen, így kell pozitívan melankólikusat írni!
Ami a vessző problémakörét illeti, (szerintem) más jelentése van az alábbi két mondatnak.
az örök sötétség előtt tévelyegve, bús arcodra száll,
az örök sötétség előtt,tévelyegve, bús arcodra száll,
Ezért, nem mindegy, hogy van-e vessző ,avagy nincs.
Vesszőket illetően tökéletesen igazad van. A második sor végéről nem hagyható el, mert megváltozik a mondat értelme.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Milyen igaz sorok!
Megfogadjuk tanácsodat!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen kedves Fél-X, hogy megtiszteltél.
Csak aztán baj ne legyen belőle, ha megfogadjátok. 🙂
Üdv. a
Kedves Antonius!
A versed rövid, és szép. A bölcs gondolatot, melyet az idős kor is rejteget, gyönyörűen versbe szőve érzelmekbe rejtetted. Nos, szó nélkül nem tudtam el menni mellette.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Minden álszerénység nélkül azt gondolom, hogy nem ér annyit ez a hat rövidke sor, mint amennyi figyelmet, kedves szót kapok tőletek érte.
Köszönöm szépen, hogy Te is megtiszteltél.
Üdv. a
Kankalin kedves!
A második sor végére kell a vessző, (vagy hármaspont) mert, ha elhagyom, borul az értelme.
Köszönöm, hogy nagyságrenddel több figyelmet szenteltetek ennek a szösszenetnek, mint amit megérdemel.
Üdv. a
Gratulálok a kituno vershez,nem számít,hogy rövid,de nagyon szép,egy igazi emberi világot latok benne.
Üdvözlettel,Jóska
Köszönöm szépen kedves Jóska a megtisztelő figyelmedet, kedves szavaidat, értékelésed.
Üdv. a
Nagyon jó lett, frappáns.
Barátsággal: Tibor 🙂
Köszönöm szépen kedves Tibor.
Üdv. a
Nem "kilóra", illetve, nem a karakterek számára mérem az ilyesmit.
Amolyan "legszívesebben mottómul választanám"-írásod ez.
Lehet, hogy egyszer megteszem.
Természetesen majd szólok (illetve engedélyt kérek) előtte.
Örökigaz dolgok ezek.
Nagyon kedves vagy Andrea. Köszönöm.
Nagyon szép vers.Tele tiszta,igaz érzelmekkel . Gratulálok
Köszönöm megtisztelő látogatásod kedves Mária.
Üdv. a
Hát, amilyen rövidke, annyira sokatmondó. Remek vers. Köszönöm:)
Üdv: Klári
Köszönöm szépen Klára.
Üdv. a