Kialudt szívedben a pislákoló gyertya,
ontja füstjét zsugorodott csonkja.
Könnycseppben úsznak az utolsó percek,
kihaló reményben eláradt szigetek.
Szárítja szemeit az éledő hajnal,
ködös emléked feledésre sarkal,
még fülemben cseng utolsó szavad,
sorvadó álmoktól szívem megszakad.
1 hozzászólás
Csodaszep vers, mely erzesekkel…amikor visszaemlekezünk egy nagy szerelemre, ami lassan mulik az mindig fajdalmas…nekem ez jutott eszembe a versedröl.
H.