Szerelmes vagyok a hangomba…

Beszélek akkor is amikor eszek
a vizet is szürcsölve iszom,
ajkam bal felével arcod csókolom
a jobbal füledbe sugdosom.

Éjjel, én akkor is tovább mondom
a szám az sohasem tud nyugodni,
mindegy ébren vagyok vagy álmodom
talán ezért is nem tudok aludni.

Már régen külön szobában alszunk
feleségem nem tud tőlem aludni,
nem azért mert hangosan beszélek
de amit mondok, akarja hallani.

Sokszor reggelenként megtörténik,
hogy, nekem is van mit hallgatni:
„Mit kerestél te ott, ki az a Katalin”
-vég nélkül tud engemet vallatni.

Akkor soha egy szót sem szólok
már csak azzal a közmondással élek:
„Beszélni ezüst, de hallgatni arany”
jobban járok így, mintha beszélek.

Közben olyan betegséget kaptam
maszkával kell éjjelenként aludnom,
és így mindegy, ha akarom, ha nem
be kell éjszaka a pofámat fognom.

Azóta nekem, nem csak az éjszakák
de a nappalok sokkal nyugodtabbak,
nem kell mindig megmagyarázni valamit
és az ebédek azóta sokkal nagyobbak.

Az idézetek sokszor igazságot mondanak
ezért állok Oscar Wilde sorai mellett:
„Szeretek a falnak beszélni, az az egyetlen,
ami soha nem mond nekem ellent.”