Mint, minden elképzelt múzsa,
szőke legyen ő vagy barna.
A költőket mindig megihlető,
legyen csábító, bájos, gyönyörű nő.
Telt idomú avagy karcsú,
derűs legyen, ezerarcú.
Ölében a fejemnek hely legyen,
ha gyermetegen, néha búnak eresztem.
Az egértől ne sikítson,
ha ablakát is megnyitom,
beengedvén a szövegmezőbe,
kusza ösvényén lépteimet vezesse.
A sötétből súgja nékem,
nézőim széles körében,
hogy áll a szénám, és közülük ám,
kik várnak éppen, esetleg szavaznak rám.
Legyen némelykor szeszélyes,
ha megdob, legyen veszélyes.
Rója fel azt, ha impotens vagyok,
azt is, ha Viagrából duplát akarok.
Ne mondja mindig szépfiú,
ha nem is vagyok férfiú.
Vigyen fel a Parnasszus hegyére,
legyen véges dolgok végtelen visszfénye.
Akarom látni esztelen,
vécén ülve és meztelen.
Legyen váratlan, inkább meglepő,
lenge ruhában, kacéran elbűvölő.
Legyen ő minden telhető,
feleség, k.rva, szerető,
de egy dolog ne legyen könyörgöm,
a pápaszemes, kötözködő főnököm.
4 hozzászólás
Azt hiszem nem tévedek, ha kijelentem, hogy a múzsa ebben az esetben a sértődöttség volt valami miatt
Akkor csak félreértelmeztem. Jó, hogy nem volt igazam.
Van ez így néha, nem egy tragédia.Üdv.haver.
Itt az én válaszom tünt el a két Don Paco hozzaszolás között.Nem értem, miért ?Haver.