Grete Marcsik-Neuberger:
Der alte Heidebauer
Traurig geh’ ich über die Heimatflur
Und suche weinend meines Vaters Spur.
Da plötzlich-in meiner tiefen Trauer-
Sehe ich dich wieder , du mein lieber, alter Heidebauer.
Ich sehe dich nach dem Pfluge schreiten,
Den Acker fürs nächste Korn zubereiten.
Und wie er sein Feld bestellt!
Als gebe er Leben und Brot der ganzen Welt.
Ich sehe, wenn deine Stirn sich senkt,
Wie dein Schweiß den Heideboden tränkt.
Und wie erfrischender Tau,
Belebt dein Schweiß, dein Fleiss diese Au.
Im Sommer, wenn Klee verblüht , wenn die fhren reifen,
Seh’ ich dich die Sense dengeln und nach dem Sichel greifen.
Von früh am Morgen bish spät in die Nacht,
Wird dann das Korn geschnitten und in die Scheune gebracht.
Am Abend, wenn die Glocken läuten,
Seh ich dich langsam, müde nach Hause schreiten.
Dein Haupt entblößt, du murmelst im Gang
Dem Schöpfer deinen Lobgesang.
Der Pflug ist verrostet,
Die Fluren sind öde,
Und ich frage voll Trauer:
Heideboden, wo ist dein alter Bauer?
Rings um mich Stille, am Himmel das Abendbrot,
Ich weiß, der alte Heidebauer ist längst schon tot!
Fern der Heimat in frender Welt
Starb er wie ein verbrannter Held.
______________________________________
Grete Marcsik-Neuberger:
AZ ÖREG FÖLDMŰVES
Járom szülőházam hajdani udvarát,
Búsan keresgélem édesapám nyomát;
Mély, könnyes gyászomban egyszer csak hirtelen
Újra látlak, drága, öreg földművesem.
Látlak, eke nyomán ballagsz komótosan,
A holnapi magért munkálkodsz szorgosan.
Milyen gonddal szántod, műveled a földet!
A világ kenyeret, életet kap tőled.
Látom, hogy leszeged őszülő fejedet,
A szántás beissza bő verejtékedet,
A te verejtéked, páratlan szorgalmad
Élteti e földet, mint frissítő harmat.
Mikor a lóhere-virág már enyészik,
És a nyár derekán a kalász beérik,
Látlak téged, ahogy kaszád kalapálod,
Sarló alá, ahogy a rendeket vágod,
S kora hajnaltájtól késő éjszakáig
A levágott búzát hordod a pajtáig.
Amikor az este már a harangoké,
Látlak, mész fáradtan, lassan hazafelé,
S hajadonfőtt mormolsz útközben egy imát,
Megköszönve Néki mindent, amit csak ád.
Az eke rozsdállik, az udvar is üres,
Búsan kérdem magam: hol vagy, vén földműves?
Csend vesz körül… Tán Fenn vacsorához fogott
Apám, a földműves, aki régen halott!
Idegen országban, otthonától távol,
Hősként költözött el ebből a világból.
________________________________________
3 hozzászólás
Kedves David!
Csak ma jutottam hozáá, hogy elovassam a versedet, ugyanis számomra egy fordításnál at a fontos, és jó, amikor elovasom a veset forditását és az originált. és mindkettő ugyanazt az érzést, gondolatot hívja elő belőlem. Igazán megmondva, nem is szoktam véleményt mondani, mert szaktudásom nincs, és az. én véleményem csak érzési alapon jön létre. Azért is nem olvasok magyar fordításokat, mert azt amit már olvastam mástól, az én már úgysem fordítom át. de sajnos sok magyar forditás, egy egészen más benyomást ad mint az originál. Az érzéseim szerint ez a forditás jó. mert ugyanazt adja vissza nekem, mint a német.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm véleményed.
Ha egyszer úgy ítéled meg, hogy egy fordítás más benyomást ad, vagy (teljesen) eltér az eredeti formától, te nem érzel késztetést, hogy esetleg lefordítsad formahűbben és közelebb az eredeti adta benyomáshoz? Mert én igen… Mert azért mondjuk meg őszintén: két fordítás közül az esetek többségében meg tudod, meg lehet mondani, hogy melyik a sikerültebb. Profikkal összevetve magam én is sokszor megállapítom, igen, az övék bizony szebb, jobb. De ez nem gátol abban, hogy én is lefordítsam azt, amit ők már korábban megcsináltak. Itt a Napvilágon már hány fordítást olvashattunk a Goethe: Vándor éji daláról? Azért mert Szabó Lőrinc vagy Kosztolányi remekül megcsinálta, azért még mindenki próbálkozhat. Én is megtettem…
Üdv: Dávid
Kedves David!
Alapjában véve egyezek veled, és minidig többször és többször gondolok is rá, hogy mégis megteszem, csak eddig még mindig a saját tudásom lebecsülése tartott vissza ettől, Tudod, négy évvel ezelótt, még rendessen írni sem tudtam magyarúl, volt olyan tag ezen az oldalon, aki a magyar nyelv teroristájának nevezett, de igaza volt, mert a helyesírásom, valóban pocsék volt. Tanultam, tanultam, de mennél többet tanultam, annál jobban láttam, milyen kevest tudok, Mint ahogy írtam, az én fordításom még ma is csak érzelmi alapon történnik, minden forditási szabályok nélkül, az egyedüli a szótagszám betartása.
Itt egyedül élek, sokan segítettek nekem ezen az oldalon, de sajnos volt olyan is aki megtagadta. Lehet, egy napon én is kapok bátorságot ahhoz, hogy egy mástol lefordított verset én is lefordítsak, de ma még nem érzem ott magamat…Köszönöm, véleményedet, és hogy "beszélgetsz" velem.
üdv Tóni