Heimweh
Wer in die Fremde will wandern,
Der muss mit der Liebsten gehn,
Es jubeln und lassen die Andern
Den Fremden alleine stehn.
Was wisset Ihr, dunkele Wipfeln,
Von der alte schönen Zeit?
Ach, die Heimat hinter den Gipfeln,
Wie liegt sie von hier so weit.
Am liebsten betracht' ich die Sterne,
Die schienen, wenn ich ging zu ihr,
Die Nachtigall hör' ich so gerne,
Sie sang vor der Liebsten Tür.
Der Morgen, das ist meine Freude!
Da steig' ich in stiller Stund'
Auf den höchsten Berg in die Weite,
Grüß Dich Deutschland aus Herzensgrund!
Joseph von Eichendorff
Honvágy
Ki idegenben költözik,
Vigye kedvesét oda,
Ott vele senki sem törődik
Nem kérdik, ő kicsoda.
Mit is tudtok, ti sötét lombok,
A régi szép időkről?
Hazám eltakarják a dombok
ott lenn a messzi földön.
Örömmel nézem a csillagom,
Úgy tűnik, hozzája megyek,
Csalogányt örömmel hallgatom,
Kedvesemnek énekel.
A reggel az nekem boldogság!
Elkábít az égi csönd.
Legmagasabb hegyről távolba
Szívből köszöntlek Német föld.
Mucsi Antal
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szíven talált ez a vers, ugyanis magam is "idegenbe költöztem". Nekem is van sok honvágy-versem, amit, remélem majd lesz még alkalmam bemutatni Nektek itt az oldalon.
A versfordítás szívszorítóan szép.
"Mit is tudtok, ti sötét lombok,
A régi szép időkről?"…
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Miröl is tudna egy ember írni, aki már majdnem dupla annyit élt külföldön, mint otthon. Habár az otthon, ma már nem az, amit az ember akkor elhagyott, Alfréd Polgár idézetével élve:
"Az idegen nem vált ozott otthoná, de az otthon idegenné."
…hogy ez milyen igaz, csak akkor érzi az ember úgy igazán, amikor maga átéli…
Mostanában valami láz fogott el, azért ezek a hazával, idegennel és honvággyal kapcsolatos fordítások is.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
A versed megérintett, kedves Tóni.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Örülök, hogy ismét jelentkezel, azt mondják, ha valamiben az ember erőssen hisz akkor be is következik. Az utóbbi időben nagyon is elfogott valami nyugtalanság, lehet, hogy a honvágy is közbejátszott, talán hiányzik a megszokott komunnikáció is. Amióta a szemeim rapidan az olvasásnál . írásnál legyengültek, nem tudok annyit írni mint az előtt, a tekézést is abbahagytam, és rövid időszakokat, nem is annyira versírásra, mint a fordításra szánom. Ugyanis ott keveset kell olvasni, és sokat gondolkodni. Azt pedig csukott szemekkel is lehet.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni