Két napja esik, csorog az eső,
ázik a határ vízben a mező.
Úszik a ladik, sodorja az ár,
akár a babám, ő is messze jár.
Öreg csónakom ringatja a víz,
nekem már mindegy bárhová is visz,
elapadt könnyem kiszáradt a szám,
senkim sincs, ki szólhatna hozzám.
Édes jó anyám magamra hagytál,
apám valahol kocsmában piál,
összes vagyonom a vásott cipő,
mögöttem hagyott rongyos esztendő.
Dolgoznék, de semmihez se értek,
utcasarkon alamizsnát kérek,
otthonommá lett már a nagyvilág,
tudom síromon nem nyílik virág.