Tíz ujjamhoz vér tapad, életerős babasírás,
emberhangom szól: édesanyám óvjál
minden percben a rossztól, távolról se akarjon
kedveskedni nekem, hagyjon békén száz
esztendőn át, így elhagyhatnám rabigámat
végérvényesen és újból kezdhetném…
Vén törzsemhez sár tapad, életerős vizes áldás,
angyalhangom szól: édesanyám óvjál
minden percben a rossztól, távolról se akarjon
kedveskedni nekem, hagyjon békén száz
esztendőn át, így elhagyhatnám rabigámat
végérvényesen és újból kezdhetném…
9 hozzászólás
Ingerkedés két sorssal. Jó.
Kedves Emil!
Az, de senkit sem szeretnék bosszantani.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Emil!
Az, de senkit sem szeretnék bosszantani.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Balázs!
A keretünk véges, nem kezdhetjük újra az életünket. Szép levezetése a gondolataidnak!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastál.
Nos, az életünk egy bizonyos időkeretben véges, és bármikor újrakezdhetjük, mert az Egészet tekintve örök.
Szeretettel: Szabolcs, számodra Balázs.
🙂
Számomra is Szabolcs!!!
Bocs a figyelmetlenségemért!
Kedves Ica!
Semmi gond, ez mindenkivel megeshet, amúgy utánanézek, hogy a családból nem akart-e valaki Balázsnak.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Eferesz! Képeket ütköztetsz: "Tíz ujjamhoz vér tapad" és: "Vén törzsemhez sár tapad" – ez a vers nagy értéke. Hátborzongató, nagyon hatásos! Tökre jól megfelel ennek a képi megoldásnak a kétsoros versforma! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm, hogy így látod!
Üdvözletem!