Mondják, úgy is lehet szerelemről írni,
amikor csak élsz – hogy ki lehessen bírni –
csak képzelet kell hozzá, hogy majd, te meg én,
egymásra találunk – de ez már nagyregény –
mint szavakból strófa, bomlik ki egy érzés,
– egyikünk sem tudja, lesz-e benne féltés –
mégis új értelmet nyit bennünk majd Ámor
nemek szerepéről, párok pamlagáról,
éppúgy, mint dalokban annyiszor megírták,
lesznek benne lágyabb, és izgatóbb strófák,
visszatérő refrén, felvillanó képek,
olyan lesz az egész, mint egy szép idézet,
pereg a filmkocka, összeakad lábunk,
sóhajok röpködnek csitítva a vágyunk,
bűvös erotika, szívig csengő dallam,
– tovább nem is mondom -, ennyi fért egy dalban…
75 hozzászólás
Remek Ica! …hogy mi mindenről képes írni az ember másként:-))) Tetszett!!
Szeretettel:Marietta
Ez is csak kipottyant, Marietta. Az én képzeletem ennyire futotta. :)))
Köszönlek!
pipacs
Szia Pipacs!
Őszinte leszek…ha azokat a fránya ragrímeket eltüntetnéd, több is beleférne ebbe a kis dalba:), pl. az uccsó vszk-ra javaslat(a többit neked kell megoldani, ha akarod:)
pereg a filmkocka, lábunk összeakad
sóhajok röpködnek csitítva vágyunkat,
bűvös erotika, szívig csengő dallam,
– nem mondom tovább -elég lesz egy dalban. (ez csak egy javaslat, úgy írod, ahogy akarod, a te versed, és nem is rossz, tetszik a mondandó:)
Szeretettel: Évi
Szia Évi!
Sokan rosszul vannak a ragrímektől, sőt egyenesen merényletnek érzik az irodalom ellen. Engem nem zavarnak. Elfogadom, ha nem tetszik valakinek. Változtatni nem igazán szoktam. Mindig úgy vagyok vele, hogy vannak szakértők, s vannak akik csak írnak. Én csupán az utóbbi vagyok. Azt hiszem, ha dolgoznom kellene az írásaimon, akkor nem lennének. 🙂
Köszönlek!
pipacs 🙂
Pipacs, ha egy vers lehetne szebb is, akkor miért ne? Eleinte, valóban munka, dolgozni kell rajta, aztán belejössz, mint kiskutya az ugatásba:) De elfogadom, ha neked így jó, és örülök, hogy azért nem sértődtél meg:)
Szeretettel: Évi
🙂 Éreztem, hogy vissza kell jönnöm. Azt mondod lehetnek szebb. Ha úgy írnám, ahogy javasoltad, akkor az már nem az én versem lenne. Így az enyém, ahogy mondani szoktam pipacsos. Éppen ettől írunk sokszínűen, hogy mindenki másképpen teszi.
Sokallod a ragrímet, megértettem. Ma valóban írtják a versekből, mert kitalálták, hogy olyan snassz. 🙂
Az olvasókat viszont tapasztalatom szerint egyáltalán nem zavarja. Sem ez, sem más. Vagy szeretik azt ahogyan ír az ember, vagy nem. Ha nem, akkor nem olvasnak.
És nem sértődtem meg. 🙂
pipacs 🙂
Pipacs, ragrímek nélkül is a tiéd lenne, vagyis, amikor már publikáljuk, nem is a miénk, hanem mindenkié, aki olvassa.
(ígérem többé nem teszek javaslatot:))
Ez egy ritmusra, és szótagszámra írt vers, ami nem akart korszakalkotó lenni. :))) A változatban amit javasoltál elveszítette a dallamot, a sodrást.
Évi, Te úgy írnnád, én így írtam. Bármikor szóvá teheted ami nem tetszik, én pedig bármikor megfogadhatom, vagy sem.
Most úgy érzem, mintha Te sértődtél volna…
Szerintem, senki nem bántott senkit, csak elbeszélgettünk a ragrímekről, és ütköztek az ízlések. :)))
Köszönlek!
pipacs 🙂
Pipacs, nem sértődtem meg, hisz nem vett el tőlem talán fél percet az átírás, és nem is gondolnám, hogy jobb, mint a tied, csupán kényszert éreztem, hogy eltüntessem a ragrímet:), de rácsaptam a kezemre,:))
Na további szép estét!:)
Kedves pipacs!
Nem is kell tovább mondanod. Szerintem amit akartál, tökéletesen elmondtad. Nekem legalábbis teljesen átjött, és ezt nem azért mondom, hogy -belső meggyőződés nélkül- fényezzelek.
Ami pedig a ragrímeket illeti: manapság divat lett utálni, lenézni őket. Nekem az a véleményem, ha a mondanivaló viszi a verset, nem kell foglalkozni a ragrímekkel. Az igazi, belülről jövő költészet elviseli, megszépíti a ragrímeket is. Gondoljunk csak nagy klasszikus költőkre, Petőfi, Arany, Radnóti, de még Adynál is előfordult. Amikor az ember kezét viszi az ihlet, nem a ragrímekkel foglalkozik. Akik tételesen,sorról-sorra írják a verseket azoknak van idejük kínosan ügyelni a ragrímekre. Bocs, hogy belekotyogok, természetesen ez csak az én szerény véleményem, nem támassza alá semmilyen, ma olyan sokszor elismert, és kivagyiságot fitogtató kutatás.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Sem gyűlölet, sem utálat nincs bennem a ragrímekkel kapcsolatban, sem divat nem diktál. Igen, valóban belefér egy-egy versbe, ha felsorolás, vagy egyéb…nálad pl. az uccsó versednél meg sem jegyeztem, mert ott kifejezetten úgy éreztem, belefér, jó! De itt most nem azt éreztem, és őszinteségemért most megköveztek, felvállalom:)
Üdv:Évi
Kedves Évi!
Gyűlöletről, utálatról, szó sem volt. Senki sem kövezett meg téged, jó ha elmondod az őszinte véleményed, mert így tudjuk "tisztán" tartani ezt a portált. Bele- bele szoktunk menni egy- egy vitába, de ez csak emeli a szakmai színvonalat. Ha úgy érzed, hogy valamiféle sértő megjegyzést tettem irányodban, azért nyílt és őszinte elnézést kérek, nem az volt a szándékom.
Üdv:
Millali
Szia Millali!
Örülök, hogy megértetted. 🙂 Egy költőnő azt mondta nekem, aki mindig szerelmes verset ír, hogy ahhoz még ihlet sem kell, csak képzelet.
Nem véletlenül próbáltam meg, ihlet nélkül. 🙂 A szerelem egy teljesen hétköznapi érzés, csak éppen megdobogtatja azt a kis vacakot itt a mellkasunkban, őrülten, és társul a testi vággyal.
Nekem ilyen egyszerűen adta magát. 🙂
Ennyi, és nem több.
A verseimet, írásaimat, ragrímekkel és satöbbikkel együtt mindig vállalom, mint ezt is. Köszönöm, hogy Te is kifejtetted véleményedet.
pipacs 🙂
Nem baj, ha nem mondod, majd tovább gondoljuk.:)
Annyira szép, annyira dallamos, olyan ízig-vérig pipacsos.
Szeretettel
Ida
Nem is akarom, hogy más legyen, mint pipacsos. 🙂 Tudod, kedves Ida, én csak mesélek, mint anno Jószef Attila tette a rakodópart alsó kövén… 🙂
Ez egy könnyű dallam… nem nehéz továbbgondolni. :))) Örültem, Neked.
Köszönlek!
pipacs 🙂
…rímek, rímek hogy feltupírozzátok e kedélyeket:-)
én a gondolatokba szoktam belebonyolódni, az átjött, tetszik.
Szeretettel
Emese
Még a hajamat sem igazán szoktam tupírozni, kedves Emese. :)) Van az úgy, hogy valamit felkap a szél… :)))
Örülök, hogy értetted a verset. 🙂
Köszönlek!
pipacs
Kedves Ilona!
Jó kis eszmefuttatás!
Szeretettel olvastam: Tünde
Csak kóbor gondolatok, kedves Judit. 🙂
Köszönöm véleményedet.
pipacs
"Egy költőnő azt mondta nekem, aki mindig szerelmes verset ír, hogy ahhoz még ihlet sem kell, csak képzelet. "
Egyetértek a költőnővel. Mindenféle íráshoz elsősorban képzelet kell, úgy megírva, hogy az olvasó is azt "képzelje", amit az író. Neked sikerült.
Szia Szusi!
Látom értetted a verset, amit őszintén köszönök.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Sodrodnak soraid viszik magukkal az olvasót…
Gratulálok szeretettel, Judit
Kedves Pipacs!
Én is azt mondom, mint Judit, soraid visznek tovább, mert tetszetős, csengős…
Igen, divat ma a ragrímeket elvetni. De teljesen nem lehet, s amikor tippeket adnak, az sehogyan sem jó, mert ha elfogadjuk, akkor már nem a miénk az a vers. S abban Millalival is egyetértek, hogy legnagyobb költőink verseiben is találunk ragrímeket. Nos, akkor mégsem olyan jók? Túl akarunk rajtuk is tenni?
Gyakran én is nekimegyek egy-egy versemnek, s próbálom átírni, hogy elkerüljem a ragrímet, s mi az eredmény? Már nem az, amit én szerettem volna benne kifejezni. Olyan nagyon "csinált"-lesz belőle. Nos, azt akartam ezzel azt akartam kifejezni, hogy annyira azért ne üldözzük el a ragrímeket sem.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A ritmus adta a számba a szavakat, de mint kiderült igénytelenség manapság ragrímeket használni.
Én is úgy tanultam az iskolába anno, hogy hol kérdésre ban, ben, hová kérdésre ba, be. 🙂
Nekem sok minden megfér a sorokban, a dalban. 🙂 Aki ír, mind rendelkezik fantáziával, és nem gondoltam, hogy beleképzelhetetlen egy kihagyott szó, és nem elfogadható sokak számára, hogy én mindezt egy dalban képzeletem el. Ott benne.
Őszintén köszönöm, hogy most is megtiszteltél.
pipacs 🙂
No, ezért megint kapok. "iskolába", mert ugyebár nem védekezhetek, hogy siettem, és nem komponáltam meg a válaszaimat, csak vertem a billentyűzetet. Ugyan ki hinné el, hogy csak elütés, és nem tudatlanság, vagy igénytelenség…
Javítom: … tanultam az iskolában.
Én kérek elnézést!
Nyelvünk sajátossága a ragok szóvégi elhelyezkedése és az elöljárószavak hiánya. Ebből fakad, hogy a ragrímeket teljesen kiküszöbölni nehéz, és talán nincs is rá szükség. Viszont természetes törekvés, hogy az olcsó megoldásokat igyekszik elvetni az igényes szerző, mert igaz, hogy a trapper is farmer, de azért a Levi’s, vagy a Lee az igazi.
Csak mivel szóba került József Attila A Dunánál című verse: csalóka ám az a könnyed mesélés „A rakodópart alsó kövén” ülve. Három hétig dolgozott a költő ezen a művén. Meggyőződésem, hogy az értékek úgy keletkeznek, mint a gyöngy, s ha valaki jobbító szándékkal ír, meg kellene jobban becsülni, mert többet ad, mint aki csak lelket simogat. Nem számolom össze, hányan dicsérték a munkád, de senki nem szólt arról, ami nekem második napja szúrja a szemem: nyelvtanilag helytelen a vers címe és természetesen a befejezése is. Helyesen: Ennyi fért egy dalba…
Üdv. a
Nem szeretek vitát kezdeményezni.
Azonban én úgy tudom, hogy hol kérdésre: ban-ben,
s hová kérdésre pedig ba-be a helyes!
Azonban vannak a mi édes magyar nyelvünkben furcsaságok, amin elgondolkodhatunk.
Ugyanis: ha azt kérdezzük: Hol fért el ennyi? Akkor helyes, ha ennyi fért egy dalban!
De ha úgy tesszük fel a kérdést: Hová fért el ennyi? Akkor … ennyi fért el egy dalba!
Kedves Antonius, mi a véleményed erről?
Kata
Kedves Kata!
Már leírtam. Nem mondod komolyan, hogy így helyes: Ennyi fért egy vödörben…
Vagy: Tíz liter fért egy vederben…
Üdv. a
ha úgy írta volna, hogy ennyi fért "el"! egy dalban, akkor helyes lenne, így valóban nem az.
Kedves Pipacs!
Ragrím ide, ragrím oda, nekem nagyon tetszik ez a szerelemidéző dal 🙂
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Ha így érezted, az jó, mert csak könnyed megközelítése volt a témának, semmi nagyot nem kívánt mondani. 🙂
Köszönlek!
pipacs
A kezdő verselésnek, egyik alapja az, hogy a ragrímeket használjuk. Könnyebben sikerül mondanivalónkat kifejezni, gördülékenyebb sorok képződnek, ráadásul ad egy sikerélményt az alkotónak. Egyáltalán az, hogy képes valaki verset alkotni, már magába véve tehetség. Valószínünek tartom, minél többször ír, és kap rutint, annál inkább kezd el "játszani " a gondolattal lehet másként is. Erre rá kell érezni. Nem szerencsés változatokat tálalni, mert amennyi alkotó, annyi féle képpen látja, érzi a verset, a mondandót, úgy alkotná újra. A nyelvtani helyesség mellett kiállok maximálisan, az nagyon fontos. Egy vers mitől lehet többek között szép? A mondanivalójától, attól, hogy mennyire érint meg. Egy olvasó azért merül bele egy-egy műbe, és esetleg olvassa újra. A fényezésről annyit. A visszajelzések sorozata egymáshoz többek között azért van itt így, mert van egy mag, aki rendszeresen ír az írásokhoz, és bizony ez a számok tükrében oly kevés. Könnyen utána lehet nézni.
Selanne
A magam részéről, azért nem vitattam a címet helyességét, mert helyes.
Íme, az én variációm. Előre vetítem, nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem az internetről……
Azok a gondolatok, amelyeket beleírt a versébe már BENNE vannak és mindegy, hogy „fért” vagy „fért el”, mert el van FÉRVE….tehát ott van, benne…Mivel a ba, az elérendő célt határozza meg és az már megtörtént, ezért helyes a ban, mert az, az aktuális helyzetet határozza meg. A mondatok, BENNE vannak a versben (dalban).
E miatt, a kérdés úgy merül fel, hogy HOL fért el? A válasz: egy dalban.
Aki nem hiszi, járjon utána…..
Egy biztos, minden vita hasznos, mert lehet belőle tanulni…én pl. azt tanultam belőle, hogy nem jelent semmit, ha valaki bejelöli a kérek kritikát négyzetet. ha az oldalon volna egy olyan lehetőség, hogy pölö munkaműhely, ahová csak az töltené fel a verseit, aki valóban kritikát kér és nem simogatást, akkor talán kiküszöbölhető volna a sértődés is. sajnálom, hogy ekkora "vihart" kavartam, de valóban nem a rosszindulat vezérelt.
a magam részéről csak ahhoz fogok legközelebb szólni és tanácsot adni esetleg, aki jelzi, hogy kér belőle.
legyen szép napotok!
Évi
Badarság. Azt írod: mindegy, hogy "fért" vagy "fért el", aztán csodák csodájára elővakarod mégis a hiányzó „el” varázsszót: „E miatt, a kérdés úgy merül fel, hogy HOL fért el?”
Nem, a kérdés nem úgy merül fel. A kérdés az lehet, hogy MENNYI FÉRT EGY DALBA? Illetve, HOVA FÉRT AZ ENNYI? Na persze, ha a szerinted szükségtelen, (pontosabban, mindegy, hogy van, vagy nincs) „el” szócska nem lett volna elspórolva a címből, akkor nem volna miről beszélgetnünk.
A Kegyed sajátosan megfogalmazott kezdőmondata is megérne egy misét: „A magam részéről, azért nem vitattam a címet helyességét, mert helyes.” De az én időmet nem. 🙂
Amúgy a téma nem a hit kérdéskörébe tartozik.
Kedves pipacs és mindenki!
Érdekes téma bontakozott itt ki.
A cím nyelvtani helyességét illetően, nekem az a véleményem, hogy létezik olyan, hogy költői szabadság, egyrészt, másrészt ez inkább szokatlan, mint helytelen, az én fülem se vesz tudomást a "n"-ről.
Hogy javítunk-e egy versen vagy sem, nos ebben különbözőek vagyunk, én mindkét megoldást el tudom fogadni. Álláspontom szerint azonban a szerző jogában áll a változtatás, ha úgy jobbítónak érzi. Kritizálandóként megjelentetett műhöz pedig ilyen-olyan kritika is érkezhet, ebbe bele kell törődni.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nem is költői szabadság gyanánt hagytam ki azt a vitatott szócskát, hanem egyszerűen, mint írtam előző válaszomban, Katának, bíztam abban, hogy odaértik anélkül is , hogy odaírnám.
A kritika lehet jobbító szándékú is, ebben tökéletesen igazad van. 🙂
Köszönlek!
pipacs
Kedves Mindenki!
Én ezt meddő vitának tartom, s azt hiszem nincs szükség arra, hogy így elfajuljon egy nézetkülönbségből fakadó vita.
Itt mindannyian amatőr írók, költők vagyunk, más-más ízlésvilággal, más-más habitussal.
Szerintem adjunk egymásnak tanácsokat, építőjellegű kritikákat, viszont, azt már bízzuk a szerzőre, hogy megfogadja-e, vagy sem. Az legyen az ő egyéni döntése.
Persze, hívjuk fel egymás figyelmét, úgy a nyelvhelyességi, mint a helyesírási hibákra.
Ez esetben, úgy érzem nincs szó nyelvi hibáról, ez inkább a költői szabadság kategóriájába sorolható. Ahogyan nagy klasszikusaink is használtak, a rím, vagy szótagszámok miatt, megkurtított, vagy kibővített szavakat, amik esetleg még értelmetlenek is voltak, az is a költői szabadságba tartozott. Pipacs írásait, verseit rendkívül sokan szeretik, olvassák. Azért azt sem lehet véletlen. Üdvözlettel Mindenkinek, Ida
Kedves Ida!
Teljesen igazad van abban, hogy a költőnek adjunk kritikát és jogában áll megfogadni, vagy sem. Azon lehet vitatkozni, hogy meddig tart a "költői szabadság", de semmiképpen nem egy olyan versnél, aminek alkotójának eszeágában sincs fejlődni akarni, sem munkát beleölni(ahogy írta). Valóban így meddő és értelmetlen vita. Ennél azért mindannyiunk ideje drágább.
Kedves Mindenki!
Végtelenül sajnálom, hogy nagy költők idejét raboltam, egyetlen magamból kibeszélt gondolatsorral. József Attilát nem azért említettem, kedves Antonius, mert hozzá bátorkodom magam hasonlítani. No, nem.
Kedves Kevi. Az utolsó megjegyzésedet sértőnek tartom. "esze ágában sincs fejlődni…" Én kérek elnézést, hogy nem vettem észre tökéletességedet.
Akik mindemellett igyekeztek védelmükbe venni versemet, azoknak őszintén köszönöm. Már megfigyeltem, hogy egy ideje divat lett az oldalon ráugrani egy-egy alkotó munkájára, mint a koncra, és végletekig vitatkozni felette. Semmi akadálya, hogy tovább folytatódjon a versem felett ez a vita, csak én nem kívánok belebonyolódni a továbbiakban. Azt is tudom, hogy van egy-két személy aki szívesen látna oldalon kívül. Jelzem, maradok. Lehet, hogy további merényleteket elkövetve az irodalom ellen…
Üdvözlettel:
pipacs
"Változtatni nem igazán szoktam. Mindig úgy vagyok vele, hogy vannak szakértők, s vannak akik csak írnak. Én csupán az utóbbi vagyok. Azt hiszem, ha dolgoznom kellene az írásaimon, akkor nem lennének. :)"
Pipacs, ezt nem te írtad alant? Mit jelentene ez mást, ha nem azt, hogy nem akarok fejlődni, jó vagyok úgy, ahogy…?
Egyébként meg nem kéne személyeskedésbe átmenned, idáig a versről beszéltünk…mindenkinek van mit tanulnia, képzeld csak nekem is, és sohasem gondolnám egyik versemről sem, hogy tökéletes, mindig lehet rajta valamit csiszolni:)
Nekem az írás kikapcsolódás, szórakozás, lelki támasz… Ennyi, és nem több. A személyeskedést részedről éreztem, ahogyan írtam is.
Most tényleg lezártam.
pipacs
Antoniusnak! Nekem volt trapper farmerom is.
Ennyi fért el egy dalban. A szótagszám miatt hagytam ki az (el) szócskát, de nem bele, hanem benne van nálam… Hogy nem született gyöngyszem? Nem bizony, de ezt is vállalom.
Kevinek!
A ragrímeket pedig vállaltam, ezért nem értem a további vita miről szól. Persze, itt-ott már személyeskedésbe hajlott, ami már rég nem a vers szakmai kritikájához tartozik.
pipacs
Szia pipacs!
A Legutóbb történt fülecske alatt láttam a hozzászólásokat a versedhez. A címe abban a pillanatban megütötte a szememet, amint elolvastam, ezután jöttem ide. Mondom, megütötte a szememet, ugyanis nyelvtanilag valóban teljesen rossz. Antonius ezt szépen elmagyarázta, ahhoz nincs mit hozzátenni. Az én véleményem is csak egy a sok közül, de az így hangzik. Amatőr, vagy nem, aki tollat ( vagy billentyűzetet) fog a kezébe, és az írásait közzéteszi, annak KUTYA KÖTELESSÉGE a nyelvet helyesen művelni! Mert ha az írótól nem várhatjuk ezt el, akkor mégis kitől? Nincs mentség, senki ne hivatkozzon arra, hogy siettem, nem értem rá ellenőrizni, nekem így jó, stb. Vagy ha mégis ezzel próbálkozik, hát viselje el, hogy indulatokat kavar, és ne tekintse személyeskedének! Fentiek okán és az ún. "költői szabadságot" is elfogadhatatlannak tartom.
Szia Kate!
Két probléma vetődött fel versemmel kapcsolatban. Ragrímek, és a dalba, vagy dalban… kifejezés helyessége, vagy helytelensége. Mint írtam egyik válaszomban, a szótagszám volt az oka, mert szívem szerint így írtam volna: nálam ennyi fért el, ebben a dalban. Tehát a hol és nem a hová kérdésre válaszolva.Ezt próbáltam Antoniusnak üzenni, akinek munkáit, mindig is nagyra értékeltem, s neki erről is tudomása van. Nem mosakodni akartam.
Lassan viszont kezd olyan érzésem lenni, mintha én lennék az oldal szégyene…
Hibáztam és megköveztetek.
Üdvözöllek.
pipacs
Szia pipacs!
Megkövezésről szó sincs, ezt te is nagyon jól tudod. Egész egyszerűen arra próbáltam utalni, hogy a magyar nyelvnek (is) vannak szabályai, amit illik betartani. Különösképpen azoknak, akik írásra adják a fejüket. A kritikát el kell fogadni, tanulni belőle, és persze nem megkövezésnek tekinteni. De ez már nem is annyira neked szól, inkább azoknak akik az internetről és egyéb helyekről okosodva próbálják védeni a hibákat, (talán ezzel saját magukat is menteni óhajtják?) És, hogy mennyire fontos egy helyes cím? Én úgy elakadtam ott, hogy magát a verset el sem olvastam idáig. Pedig jó. Lám, csak egy picit kellett volna jobban odafigyelni a végére.
üdv. K.
Kedves Kate!
Őszintén meglep, hogy a vers elolvasása nélkül írtál kritikát. Erről már nincs véleményem, hiszen azt sem tudtad, miért, hogyan… Bizonyára nem követtél el vele hibát.
Mindenki másképp csinálja.
Köszönlek!
pipacs
Ha jobban érzed magad attól, hogy mindenképpen rám akarod sütni, hogy rosszindulatú a véleményem, hát legyen. Érezd jól magad! De szabadjon emlékeztetnem, hogy nem a versről írtam kritikát, hanem a cím nyelvtani helyességét vitattam, miként néhányan mások is, akiknek van némi fogalmuk a nyelvtanról.
Próbálom Kate,próbálom. Kulturáltan.
Íme az INTERNETRŐL ADY ENDRE versének első versszaka (mek.oszk.hu):
E NÉHÁNY DALBAN…
E néhány dalban ifjuságom,
Minden szép álmom eltemetve.
Csak a könny van még a szemembe',
Elszállt sok édes, balga álmom.
Neki az ifjúsága van eltemetve, pipacs versében pedig minden, amit a versben írt, az fért.
A címe, ugyanolyan "botrányos".
A kérdés tehát úgy merül fel, hogy HOL van eltemetve, HOL fért (el)?
Egy 'vitában" NEM személyeskedünk, hanem érvelünk!
Ezzel Én, be is fejeztem, mert a kulturált vitának megvannak a maga szabályai. Itt, nem az folyik, hanem egymás földbe döngölése. Eddig, ezen az oldalon nem volt ilyen "boszorkány üldözés". Sajnálom,hogy most lett!!! Főleg pipacs versénél.Keressetek magatoknak ennél rosszabbat, van bőven. Ott tessék kiélni a hatalmas kritikai szellemeteket.
Szia Szusi!
Csak óvatosan, még a végén kiderítik, hogy Ady Endre sem értett a nyelvtanhoz.
Ez már az elején sem mindenkinél a versről szólt, és én azt is tudom honnan fújt a szél. 🙂
Csináltak a versemből egy hatszázötvenkét részes "brazil" sorozatot, és még azon csodálkozunk, hogy miért nézik az emberek a Való Világot…
Köszönlek!
pipacs 🙂
Mindig irigyeltem azokat az alkotásokat, amikhez sok hozzászólás érkezett. Ma már nem irígylem őket.
Kedves szusi. Bárhogy nézem, pipacs nem kért fel téged, hogy a védelmébe vedd, tehát: 1/ fogadatlan prókátornak az ajót mögött a helye. 2/ Nem bántani akartam az alkotót, ellenben te ezerrel támadsz rám, tehát te személyeskedsz, és nem én. 3/ az általad ismét az internetről levadászott Ady idézet nyelvtanilag helyes, (mármint a vers) de a példa és a bizonyíték ismét teljesen rossz. Ergó, ez a -ban, -ben, -ba, -be dolog úgy látom neked sehogy sem fér a fejedbe (és nem fejedben)
Szia Kate!
Régen találkoztunk. Közel két hónappal ezelőtt, amikor éppen azt kifogásoltad, hogy miért éppen arról írok, amiről, miért nem másról. Akkor még hittem, csupa jóindulatból, ma már ezt nem igazán könnyű elhinni. Csak ide másoltam az akkori kifogásaid.
"Mostanában egyre-másra jelennek itt meg az egyre rosszabbodó életkörülményeinkre utaló, egy kaptafára készülő, könnyeket fakasztani óhajtó, hatásvadászó írások. Ez is egyike ezeknek. Ne vedd rossz néven kedves Ida, de akkor már inkább egy csenevész fa a szirten. Vannak szép dolgok is, vidám dolgok is az életben. Vegyük már végre észre ezeket is!
K."
Ezúttal döntőbíróként jelensz meg ismételten. Kijelented, hogy elfogadhatatlannak tartod az ún. "költői szabadságot" Pipacs versében. Most én kérdezek? És akkor mi van?
Üdv. Ida
Kedves pipacs!
Óvatlan voltam, amikor itt alant, mit sem sejtve, megjegyeztem: „nyelvtanilag helytelen a vers címe és természetesen a befejezése is. Helyesen: Ennyi fért egy dalba…”
De, ha már elkövettem, akkor ki kell állnom az állításom helyessége mellett. Nyugodt szívvel írom, hogyha a magyar irodalom prominensei közül, bárki leírta az általam kifogásolt címet, szókapcsolatot: hibát követett el. Mégpedig olyan hibát, amit véleményem szerint az általános iskola hetedik osztályában egy közepesnél jobb tanulónak nem illik elkövetni.
Ami példákat ide citáltak, azoknak közük nincs a „problémához”, csak arra jók, hogy képet kapjunk arról, hogy ők hol tartanak.
Naivan azt gondoltam, hogy megköszönöd az észrevételem és javítasz. Nem ez történt. Megvártad, amíg a szimpatizánsok csatasorba álltak, és bizonygatták: már pedig a víz fölfelé folyik. (Mert kb. ennyire bonyolult ez a dolog, egy magyar anyanyelvű embernek.)
F: Voltak, akiknek volt bátorságuk elmondani az enyémmel egyező véleményüket. Köszönöm nekik. Nem miattam, (kerülöm a pátoszt) anyanyelvünk okán.
A reakcióidat méltatlannak tartom: Egy kicsit elismered, „Hibáztam”, de köszönet azoknak jár, akiknél „a víz igenis fölfelé folyik”, azokat pedig, akik fölhívták a figyelmed egy hibára, valamiféle rosszindulatú szövetségnek igyekszel láttatni. Visszautasítom!
Ízléstelenek az Adyval és az „iskolába” szavaddal kapcsolatos megjegyzéseid is, mert nem egyenértékű, – ezért szóra sem érdemes -, egy hozzászólás nyilvánvaló elütése, és egy irodalmi mű címében talált hiba, ami az 52 hozzászólás ellenére is itt díszeleg, igaz, csak néhányunk szégyenére.
Reakcióid csalódást okoztak. Természetesen innentől azt írsz, amit akarsz, ígérem, irányomból több alattomos támadás nem fog érni.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Tisztellek annyira, hogy nem hagytalak, és nem hagylak válasz nélkül. Két hsz-ben is szóltam hozzád. Jeleztem, hogy számomra minden amit a versembe bele írtam, az elfér egyetlen dalban, de ezt már nem fogadtad el. Megértettem.
Amikor azt írtam, hogy " az elején sem mindenkinél" a versről szólt… biztosíthatlak, nem Rád gondoltam. Ismerlek annyira, hogy nem is feltételezném, tehát jogos, hogy visszautasítod.
Emlékezz vissza, sosem sértődtem meg a kritikádért, sőt sokat tanultam Tőled. Amikor a legelső versemhez azt írtad, hogy már a címe is zámbójimmysen olcsó. akkor sem. 🙂
Azt is tudhatod, hogy nem szokásom senkit bántani. Hogy cinikus lettem volna, meglehet, de már megírta mindenki a véleményét, amit szándékozott, és a többit már csak tupírozásnak éreztem.
Díszeleg? Ha visszaemlékszel, sosem javítottam az oldalon…
Köszönlek.
pipacs 🙂
Még elmondanám, senkit sem kértem arra, hogy mellém álljon. Többen többféleképpen értelmezték, ki úgy ahogy én, ki úgy, ahogyan Te. A többség már nem is nekem, hanem egymásnak válaszolt, ilyen hozzászólásokat valóban válasz nélkül hagytam.
Látom, komoly vita kerekedett itt. Szerintem nem baj, mert a költő fejlődéshez kell az építő kritika. Nyelvtanilag támogatom a véleményeket, egyértelműen az "Ennyi fért egy dalba" a helyes megfogalmazás ebben az esetben, így csatlakozom a véleményekhez, amelyek ezt támasztják alá. Részemről ennyi, nem több.
Nekem számít azok véleménye, akiket kivételesen nagyra tartok, mert nálam sokkal jobban tudnak. A kritikához fel kell nőni. Ha ez sikerül, akkor épít, ha nem, hát rombol.
Építő kritikákat olvashattam itt, örülök mindnek, mert ez azt bizonyítja, hogy jó okunk van a fejlődésre.
Örülök, hogy több őszinte véleménnyel találkoztam itt, nekem jólesett.
Szeretettel: Kankalin
Szia Andrea!
Kár, hogy ilyen sokáig vártál a háttérben, és már csak egy lerágott csontra tudtad feltenni a "koronát", melyben semmi újat nem leltem.
Azt írod, jólesett. Váljék egészségedre!
pipacs
Szia Pipacs! 🙂
KANKALIN vagyok, egyéb publikus név nélkül.
Nem várakoztam a háttérben, a magánéletben és munkásságomban bizonyítványokat és anyakönyveket gyártottam éjjel-nappal, alig maradt időm másra, alvásra sem. Csak a tanítványaim miatt reagáltam későn, mert számomra mindig elsődlegesek voltak. 🙂
Tartom a véleményem, és ez nem tőrdöfés, mint ahogy Tóni illusztrálta…. :))) Azt gondolom, hogy ez egy kivételesen fontos írói honlap. Lényeges az, hogy miként látnak bennünket, és én mindent megteszek azért, hogy ez az oldal a legmesszemenőbbekig magas szinten maradjon.
Hogy mi esett jól? Hát az, hogy építő kritikákat próbáltak írni egyesek. Kell az!!! Még akkor is, ha szembeszél uralkodik, mert idézhetnék…
Szép verseket kívánok neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hiszem, hogy a Tóninak igaza van. Valaki nagyon tapsikolt örömében, vagy valakik, és végtelenül jól érezték magukat. A hozzászólásoknak csak kevés hányada íródott a vers miatt.
Egy ilyen "kivételesen fontos írói honlap…" on, a legjobb írásokat kell kiemelni, és nem agyonragozni egy olyat, ami sokak által szégyen. A meséket pedig nem kérem. Az pedig, hogy még másokat is az én versem felett marcangolsz, már egyenesen döbbenetet szül.
Az irodalom védelmében nem lehet bármit elkövetni.
pipacs
Én meg őszintén hiszem, hogy minden tapsvihart mellőzve csakis a vers és a Napvilág Íróklub miatt születtek itt az őszinte kritikák. Valóban kivételesen fontos ez az írói honlap, számomra mindenképpen, úgyhogy minden tudásommal erősíteni szeretném. Senki nem állította, hogy a versed szégyen, hanem szembesítettek egy nyelvtani rendellenességgel. Ez itt nem mese volt, hanem maga a valóság. Jómagam senkit nem marcangolok, csak válaszoltam valakinek, aki engem marcangolt volna ok nélkül, hiszen a véleményem nem változott, valószínűleg azoké sem, akik mélyebben belemerültek a magyar nyelv világába.
Szerintem olvasd el, hogy mit írtam a következő versedhez! Az őszinte kritikát fontosnak tartom, kiállok mellette, mint ahogy az oldal színvonala mellett is.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin
Örülök, hogy azonos platformon vagyunk – és még egy néhányan ugyancsak. Valóban a nyelv helyessége érdekében, mindegy ki írta.
Sajnálom, hogy nincs lehetőség like-olni, mert akkor ezt most egy kattintással megúsztam volna.
Lehet, hogy ez már tényleg személyeskedés, de ezt is vállalom: pipacs egyre cinikusabbá váló válaszai a legkevésbé sem tetszenek. De sajnos, úgy tűnik, nem kíván magába nézni, mint ahogy nem kívánja a címet, és vele együtt az utolsó sort sem javítani. Ez őt minősíti, nem minket.
Ne haragudj Kankalin, de nem értelek.Ezt írtad : "Örülök, hogy több őszinte véleménnyel találkoztam itt, nekem jólesett. " Nem is Te írtad ezt a verset. Pipacs már lerendezte ezt a vers ügyet akivel kellett. Lehet érthetetlen vagyok, ezért nem értelek.
Ági
Nem vagy értetlen, kedves Ági. Andrea már csak nekem kívánt üzenni…
Ági, nem haragszom, miért is tenném? 🙂 Én sem értelek. Ez a te versedsenem. 🙂 Nem neked szántam a gondolatokat, Pipacsnak pedig nem hiszem, hogy szüksége lenne mondvacsinált ügyvédre.
Szerintem értetlen vagy, de ez nem baj, mert nem is kell, hogy érts, hiszen nem neked írtam a véleményem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nem baj Kankalin, hogy nem értesz:) Ez nekem nem újdonság.
Ez a mondvacsinált ügyvéd tetszik:) Az sem vagyok. Na mindegy. Lapozzunk 🙂
Ági
Ági, szerintem jobb lesz, ha most kicsit hallgatsz. Amit itt írtam, azt nem neked szántam, bocsi. Ez nem a Te versed, hanem Pipacsé. 🙂
Elnézést kérek, de a betűim nem neked szántam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Rendben. Oké. Értem:) Mentem.
Szia
Bele-beleolvastam a kommentekbe, de nem értem a végére, így talán már olyasmit fogok mondani, ami mások véleményével egyezik, illetve már elmondták korábban. A cím szerintem sem helyes így. Ha az az "el" igekötő ott lenne a fért szó után, akkor a -ban/-ben helyhatározói rag lenne a helyes. Attól, hogy pipacs beleérti, attól még nincs ott az az igekötő.
Ami a ragrímeket illeti: nos igen, a versírás/költés kemény munka. Persze nem izzadtságtól csöpögős, de bizony kemény meló, s bizony nem árt újból és újból átolvasni a művet, mielőtt kimondanánk a varázsszót: kész. Emiatt bizony a ragrímek eltüntetésére irányuló kezdeményezéseket helyeslem. Nem hiába van eleve ilyen kifejezés, hogy ragrím! De ugyanez vonatkozik a kínrímekre, bár azok definiálása már nem annyira egyértelmű…
Köszönöm Csaba, legalább hoztál valami újat is. 🙂
"kínrímek" lehet, hogy még az is van benne, csak eddig még nem mondta senki, én pedig nem vettem észre.
Ne haragudj, de már nem akarom ismételni, amiket eddigi válaszaimban leírtam.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Persze, hogy nem helyes a dalban, sem a címben, sem a végén, de az vesse az első követ a vers írójára, aki még nem követett el hibát. Ezt leszámítva pedig nagyon jó a vers.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Köszönöm, hogy most is megtiszteltél. 🙂 Ennél a versnél ez már felér egy bátorságpróbával.
pipacs
Kedves Pipacs!
Vártam a végét, hogy ki adja meg a "kegyelemdöfést". Többen is próbálták, de egyiknek sem sikerült, aminek örülök. A vershöz, mivel sem a magyar nyelv, sem a magyar nyelv helyesírási törvényeink tökéletes ismerete, megakadályoz ebben.
De egyet tudok biztossan, ami itt egy német közmondásban így van leírva:
Wer im Glashaus sitzt, soll nicht mit Steinen werfen.
(Aki üvegházban ül, az ne dobálódzon kövekkel.)
Úgy látszik, sokan akik ide írtak, ezt a közmondást nem ismerik. Mert a diszkusszió, soknál már nem tárgyi volt, hanem személyessé vált…
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Vártad a végét? Ki tudja hol lesz…
pipacs
Magam részéről semmilyen hozzászólásra nem válaszolok a továbbiakban, ezen versemnél.
Mindenki azt és úgy ír ide, ahogy és amit akar. Nem törlök semmit, a vers marad az oldalon, változatlan formában, és a hozzászólásokkal együtt. Én vállalom a verset, és a saját válaszaimat.
Részemről VÉGE.
pipacs