Már hányszor jártam kinn a zöld határban,
szekérnyomokra hágó kisgyerek,
homokba túrva vitt, csak vitt a lábam,
hányszor álmodtam, ahogy csak megyek
szalmaillatú szérűkön keresztül,
fölnyírt tarkómra ráfeszül a nyár,
a messzi tornyon elbillent kereszt ül
aranyszínűn, mint a tört búzaszár,
talpam alatt a szomjazó nyomokban
súllyal rakott életek cipelnek
időtlenül, s csak átcsorgó homok van
ujjaim közt, amit úgy figyel meg
álom-magam, mint kincseit a gazdag
féltőn, vagy vádlón sorsot az ítész,
minden kristályát úgy látom igaznak
ahogy szemenként szétszaladni kész…
a horizont, az kúszott egyre messzebb,
s ahogy kitágult, úgy lassult a múlt
hagyva, hogy magamba lassan belévesszek
mint aki semmit, semmit sem tanult,
s még hajtja újra zöld dűlőkre hősét…
elém hajolnak messzi távolok,
és nem zavar már szomjúság, se hőség,
csak a csend,
s az elpergő homok.
24 hozzászólás
Kedves aLéb!
Számomra sokat mondó gondolatokat olvastam…
Azok a régi idők, értékek, érzések, illatok!
Érzem a vágyódást a sorok között…
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, és olvastál, Tünde. Jólesett visszagondolnom, de hát az idő… :-)). Köszönettel olvastalak.
aLéb
A kötött forma téged szabaddá tesz, szárnyalsz benne, bár ezt már nem most bizonyítottad először. 🙂
Csaba, köszönöm szépen a véleményed, örömmel láttalak.
aLéb
Versedet olvasva magam előtt látom a vidéket, ahol gyermekkoromban éltem, s figyelhettem a nehéz munkával gondosan megmunkált határt, a munkában megizzadt embereket a szérűkertekben, amint magas kazlakat raknak a mezőről behordott gabonából. Pontosan megserkesztett versedben elmerülni felüdülést jelent számomra.
Üddvözlettel: Kata
Nagyon örülök, Kata, hogy életre keltek benned a vers képei, már megérte leírni :-). Köszönöm a látogatásodat!
aLéb
Kedves aLéb!
Tetszett a versed, nagyon. Csak sodort magával és elragadott, jó volt olvasni.
Üdv,
A.
Kedves Andrea, örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Micsoda hangulat és micsoda képek!
aLéb, elmentem a kalapomért…….már megint…..
Köszönöm, hogy olvasol, szusi :-)!
aLéb
Szia aléb! 🙂
Bármit írsz, az mindig magas színvonalú, ez nálad alap. Hogy ki mit lát a verseidben, az egyéniség kérdése (is).
Amikor szembesültem a címmel, legelső gondolatom a "dűlőre jutni" volt. Szerintem hibásan születtem, mert mindig mást látok, mint amit valójában kellene. De hát a "dűlőre jutni" bennem maradt azután is, hogy számtalanszor elolvastam a sorokat.
Élvezem a költészeted. Több okom is van, de a legfőbb nem más, mint az, hogy a sorok között is írsz, és bizony sokkal jobb ott olvasni, mint a betűk által. Erre jutottam nemrégiben. Rejtve is megvannak az ütemek és olyan gondolatok, amik betűkkel soha le nem írhatóak. 🙂
Nem tudom miért látom így a versed, egyszerűen kibukott belőlem ez a vélemény. Tán azért olvasom így, mert magam is többet rejtek a sorok közé, mint a tisztán látható betűkbe.
Tetszik, ahogy a múltból szemezgetsz, aztán elbújsz a jelenben és hősként suhansz a jövőbe.
Gyönyörű! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszönöm a részletes véleményedet, örömmel olvasom, hogy így hat rád a vers, és ennyi mindent látsz benne (no meg mögötte). Köszönöm, hogy olvasol, örömmel láttalak.
aLéb
Jézusom, de szépen írsz!:))
(nagyon, nagyon tetszett, ez nem is vers, ez zene:)
Üdv. Évi
Évi, örülök, ha tetszik, köszönöm.
aLéb
Nagyon szép lett ez a versed is. Élmény volt itt járnom. Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Marietta,
én köszönöm, hogy itt jártál :-)!
aLéb
Gyönyörű vers! Emlékeket ébresztett bennem, mert magam is "…hányszor jártam kinn a zöld határban,". Felelevenedtek, a régi szép emlékek. Köszönöm Neked aLéb.
Szeretettel
Ida
Ida,
örömmel olvasom, hogy emlékeket ébresztett fel benned a vers. Köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
Gyönyörű, mint ahogyan mindegyik.
Múlt szombaton láttam a Könyvhéten a könyvedet, a kéket. Kérdeztem, mikor jössz dedikálni, mert akkor oda fogok sorakozni. Nem tudták megmondani. Vasárnap sem.
Csodálatosan szép ez a versed is. Egyszer a dedikálásoddal kellene az egész kötet.
Andrea,
nagyon örülök, hogy láttad a könyvem, priviben írtam rá. Annak külön is örülök, és köszönöm, hogy ez a vers is tetszett, a véleményed remek verseid okán is fontos nekem.
aLéb
Kedves Aléb!
Megint megleptél a verseddel. Az utolsó versszak első sora szép optimista.
A zárás az elpergő homok. Attól szerintem mindenki fél egy kicsit, úgy gondolom Te is.
Nekem tetszett a versed, bár többször elolvastam nehogy valamin átsuhanjak figyelmetlenül, amin nem lenne szabad.
Ági
Szia Ági,
alaposan olvastad, köszönöm. Örülök, hogy ezt olvastad ki a versből, ezt is szántam :-).
Örömmel láttalak.
aLéb
Gyönyörű vers, muzsikálnak a szavak. Kötött formában is szárnyal a képzelted.
Szeretettel
mesako
Emese, örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb