Te vagy az élet

Lehunyom szemem és téged látlak,
hangodon suttog a nyugati szél,
feljött a Hold, magányosan várlak,
boldog lennék, ha most itt lehetnél.

Ragyog a csillag, mint kacér szemed,
átjárja testem a vadvirág illat,
mintha az arcom simogatná kezed,
egy mosolygó arc lágyan hívogat.

Felkelt a Nap, de most se vagy velem,
harmattal mosom fáradt szemeim,
annyira vágyik érted a szívem,
rólad szolnak legszebb álmaim.

Te vagy az élet, az est és hajnal,
virágos rét és csillagos ég,
gyötör a hiányod, mosolyt aszal,
édes csókodból sosem lesz elég!