Kellene valami őszi,
valami őszi hangulat,
hetente nézem a fákat,
rőt-halál rágja lombjukat.
…. és ekkor – képzeletben –
háromszarv-királynő trónra ül,
hideg mosoly ragyog arcán,
körötte arany mindenütt…
Kellene valami meghitt,
valami meghitt pillanat,
nagypapát vezet unokája:
temetési mozzanat.
…. ha nem lenne megannyi Illés,
tán tűz-szekéren éj-lovakkal
húzatnám magam…
… hosszú a sor… és olvasd:
megkaptuk rég a számokat…
Kellene valami édes,
valami édes irgalom.
Láttál már virágot nyílni?
S fölötted volt-e sírhalom?
a hegyen
egymagában áll
a Bárány
fénylő-lándzsák szúródnak le körben,
gonosz azon által sose törhet
egymagában áll a Bárány
mellette a zászló
hozzá igyekszik fehér-ruhás pásztor
én is oda-mennék…
11 hozzászólás
Nagyon szép, és szomorú a versed. Az októberi szürke napok hozhatták ki belőled…remélem..!
Elvittem, köszönettel!
Napfényes napot!
Zsanett:)
Szia.
Nagyon tetszik a hangulata, engem is ilyen szokott megülni ősszel, de mégis van mögötte ez a kis elvágyódás…
Gratula
Köszönöm, Zsanettem… igen, talán csak az ősz…
Ölellek!
Szia Márk!
Tudod, fogalmam sincs miért, de azt hiszem, nekem ott már jobb lesz… furcsa, mert nem arról van szó, hogy mennyország vagy pokol… egyszerűen csak azt érzem, hogy ott minden jobb… nekem biztosan…
és ki ne akarna jobb helyzetbe kerülni, mint amiben jelenleg van?! :)))))))
Persze, oda nem akárhogy érdemes menni… csak "meghívóval"… de talán néha érdemes erre várni…
Köszönöm:
Ági
Nehezen, de megtanultam elfogadni. és jó itt. Most itt a legjobb. Megálltam.Szétnéztem, magamra találtam. Meg kell élni mindent… még az elvágyódást is… aztán pedig usgyi tovább…
Kedves Ági!
Első olvasatra talány a versed, a másodikra is az, mert csak(látomás)!
Én is tűnődöm, mert nekem is kellene valami, valami ami kibogozná a lelkem gordiuszi csomóját.
Majd talán megírom az októberi talán(y)okat, hogy ne csak sms-t, emailt, és hozzászólást írjak.
A versed jó, tetszik, csak most nem értem a pontos üzenetét, illetve nekem üzen – üzeni, hogy annyira szép a világ, és mégis a vannak, akik nem tudnak ebben a gyönyörű világban megbékélve élni önmagukkal, a szeretetben élni, mert csak.
Baráti öleléssel: Noémi
Drága Noém, béke van én bennem… csak tudom, hol van a még nagyobb békesség…
:)))))
meg azt is, hogy itt van még dolgom 🙁
Köszönöm.
Ölellek:
Ági
Szia Ágikám!
Őszi hangulatú versed melankóliája, szíven ütött…
Miért vágyni egy olyan világba, ahová, ha akarsz, ha nem, egyszer odakerülsz?…
Remélem a következő versed már jobb hangulatban íródik!
Szeretettel ölellek: Lyza
Drága Lyzám!
Köszönöm a biztatásod…
azt akartam írni, hogy… persze, jön még új tavasz…
és erről eszembe jutott, hogy tavasszal is tudok nagyon szomorú lenni…
viszont szerencsére ez mind-mind csak múló hangulat:))))
Ölellek:
ági
Kedves Ánes!
Valóban, verseden végig szomorú hanglat gördül… s valami sok-sok talány. Egy olvasatra bizony, bármilyen szép, nehéz a sorokkal együvé válni. Bennem miértek merülnek fel leginkább. De ha látom a vers címét, mindjárt más szemmel nézem.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kata
Igen, kedves Márk bizonyára így van… sőt tudom, hogy igen:):)