Fölszáradt a harmat, lubickol a Nap,
felhők közt az égen, csillagok alatt.
Hosszú poros ösvény vezet el hozzád,
bárcsak már láthatnám tündéri orcád.
Szorosan ölelném karcsú derekad,
mohón fölfalnám az összes csókodat,
engem irigyelne az egész világ,
hogy keblemen nyílik a legszebb virág!