Sosem tudtam milyen érzés
ajándékot kapni,
hisz életemben
mindig csak adtam,
mire felnőtt lettem
mindenem elosztogattam.
Lett szép feleségem, lányom,
sok amerikai rokonnal,
gyakran leveleztünk
a távoli dúsgazdagokkal.
2
Boldogságban úsztunk,
mikor elfogadták
nyári meghívásunkat
s öröm tüzében
készültünk a fogadásukra.
Titkon kuporgattam pénzem
a drága ajándékokra,
mindenki elől dugva,
nagy meglepetés legyen,
ha családom megtudja.
3
Eljött a nap, begördültek
a rangos, gazdag rokonok,
árasztva nagy zajt,
s nehéz parfüm illatot.
A szűkmarkú szomszédok
tátott szájjal lesték
drága selymek sikamlós fényét,
a hölgyek bizarr kalapkölteményét,
és lidérces álomvilágnak tűnő
kevély limuzinokkal odaillőt.
4
Mi is ámuldoztunk
a fura személyek láttán,
kupori szomszédjaim
rák vörösen prüszkölték,
hogy szerencsecsillagunk
jól beütött hozzánk.
Szobánkat díszbe raktuk
előre már napokkal
s roskadásig tálaltunk
a nagy összetolt asztalokra.
5
Piros színű illatos
gyertyák égtek
a nagy alkalomra,
a vázákban bódító illatú
friss virágok árasztották
buja illatukat,
és az új magnónk
vidáman harsogta
a rég nem hallott
magyar dalokat.
6
Lett nagy bábeli zűrzavar,
daloltak, kurjongattak
és mi szaporán szervíroztuk
a fejedelmi falatokat:
fürjlevest, tűzdelt fácánt,
borban sült vaddisznót,
omlós őzgerincet,
és a jó ég tudja,
hogy mi minden jót!
7
Megállítottam a hangos zenét
mindenki meglepetésére
s egy szépen csomagolt
dobozt helyeztem
az asztal közepére.
A vendégsereg csak nézte
szertartásos csendben,
vajon mi jövet még
a sok jó után
meglepetésképpen?
8
– Ez a mi kis ajándékunk!
– feleltem szendén –,
s az izgága kezek rácsaptak
egymással vetélkedve,
kibontani tüstént.
Meghökkentek, mikor
a dobozt felszakították.
Lett nagy kavarodás:
meglátták a készletet,
a herendi Viktória mintást!
9
Nyüzsögtek, dulakodtak,
angol szavakkal dobálóztak
civakodva, osztozkodva:
egymás kezéből cibálták
a rangot jelentő,
féltve őrzött ajándékunkat.
Ezzel még nem volt vége
az ünnepi aktusnak,
elővarázsoltam valamit
a roskadó asztalunkra.
10
Csikóbőrös kulacs volt,
mindhárom megtöltve
öt puttonyos tokaji aszúval,
így minden családnak jutott
egy kis emlék útravalónak.
Joe bácsi (a jó bácsi!) helyéről
komótosan támaszkodva fel,
huncutul somolyogva
társain végig nézett,
majd ünnepi beszédbe kezdett:
11
– Well, you know… a zajándékkok
a zigazzán nemrosz,
mijis fogun kanni fijunakk
eggy válódi Parker toll. –
Vastag gyűrűs ujjaival
zsebeiben kotorászott,
közben sunyi vigyorral
a somolygókra kacsintott.
Reszkető kezével átadta
a nekem szánt ajándékot.
12
Valószínű látta rajtam
savanyú tekintetem,
mert vállam veregetve
hegyi beszédbe kezdett:
– Csakk nehánny evig haznátam,
mégnekked izs ki tartmajd! –
Koccantak talpas poharak,
vidám pohárköszöntések,
megerőszakolt magnónkra
vihogva, új dalt erőltettek.
13
– Neszegyjétekk leja zaszttalt!
– csicsergett cukros hangú Betsy
(valaha civakos Erzsi!) –
Jo lesszti nekktek hólnaprra,
miregel továbmenünk
mégeggy party várr
merrodajis mekkhítakk! –
Csak hogy megjött a jó hír!
Össze néztünk boldogan,
egymás gondolatát olvasva.
14
A váratlan örömtől
(mely hirtelen ránk szakadt!)
kicsúszott kezemből
a becses ajándék toll
tintafoltjába fulladva.
A vendégek szobánkba tértek
tiszta ágyunkba nyugovóra
és mi letörve virrasztottunk
a feldúlt konyhánkban,
lesújtva, egész éjszaka.
15
Kitakarítottuk a mocskot
a díszes népség maradványát,
felsúroltuk a lakást,
hogy kiverjük a férgek hadát.
Visszavittük néma csendben
a rossz emlékű székeket
és kölcsönkért asztalokat,
eltüntetve rossz álmunkat:
bezárkóztunk elfásultan,
meggyalázott lakásunkba.
16
Sarkig tártam az ajtókat,
bűztől párás ablakokat,
viharos huzatot csaptam:
fergeteges orkán verje ki
bűzös, fertőző szagukat
s járja át, mozgassa meg
friss levegő az otthonunkat!