Mert bocsánatra képtelen a te szíved
És örökké csak magad laksz önmagadban,
Be vagy zárva gyermekséged tükörszobájába
És a kiutat nem is keresi ifjúi lelked,
Addig csak nézegesd magad és csodáld
szépséges mivoltod nappal s éjjel is,
Addig becézd sudár fiatalságod,
Míg egy nap majd lehullik szemedről a hályog,
És felszakad önzésed nyálkás gubója,
Csak kívánom neked, ne fájjon nagyon,
És ne legyen késő, csak késő ne legyen!
Mert bocsánatra képtelen a te szíved,
Hallgatok én, hiszen hallgatni nagyon tudok,
De zsibbadt ajkam mögött ezernyi szó tolul fel.
Megmaradok némának, mert süket vagy,
S láthatatlannak is, mert úgyse látsz,
De a fájdalom gyilkos kis tőreit
nem hagyom, hogy rajtam élezgessed.
Íme, kivárom én, amit ki kell várni,
Míg dühöd és bosszúvágyad kitombolja magát,
De emlékezz csak a hordalékra,
Mit szavaid patakjával utamba sodortál!
11 hozzászólás
Kedves Miléna!
Mindig zavarba ejtenek az e.sz. 2.személyben megfogalmazott versek, mert hajlamos vagyok magamra venni olyat is, melyek nem nekem szólnak, ezért már lassan eleve fenntartásokkal, egyfajta távolságtartással olvasom az ilyen megközelítéseket, vagy hagyom a fenébe. A Tiéd megfogott, mert ha akarom minden sorod passzol rám, nekem szól,és szerénységre int. Van bennem infantil is, pedig idősebb vagyok Nálad, te viszont bölcsebb. Ilyenkor érzem, hogy nem számít a biológiai kor, a lelki érettség ezt nem ismeri.
Bocs, ha sok voltam.
köszönöm a figyelmeztetést!
Üdv: Cal
Köszönöm, Cal 🙂 Bár örülök neki, ha más is felfogja a figyelmeztetést, valójában egy konkrét személynek szól, de az nem Te vagy 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál!
Miléna
🙂 persze,éreztem, hogy személyes, de ez a költészet nagysága! 🙂
Huhh… Miléna Kedves, ezt nagyon élveztem. Elvarázsolt a tartalma nagyon. Időt se hagytál rá, de értelmét se láttam elemezgetni. Olyan vers ez, ami nem kíván rímeket, mert mire odáig eljut az ember, hogy azokat hiányolni legyen képes, a vers akkorát üt, hogy visszaránt. Nem, nem kell ebben vájkálni, ez így jó, ahogy van.
Üdv,
A.
Szia!
Bizony! Van, mikor így kell, ha másképp nem megy. Erőteljes igaz sorok! Gratulálok!
szeretettel-panka
Vannak ilyen emberek, Az efféle kapcsolatot, ismeretséget nem szabad tovább erőltetni.
Nincs értelme.
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Az őszinte sorok között szép képek rejlenek…remélem érti majd akinek írtad.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Kedves Miléna!
Nagyon jól fested le versedben a megátalkodott embert, aki nem képes kimondani azt a szót, hogy bocsánat… S ezzel maguknak, s a másik félnek is csak ártanak, fájdalmat okoznak.
Én is azt mondom, az ilyen embert jobb messze elkerülni, pedig ha tudnák, hogy sokszor egy ilyen szó óriási fordultot tud előidézni.
Szeretettel: Kata
Köszönöm megtisztelő szavaitokat!
Sajnos van az úgy, hogy nem lehet az ismeretséget megszakítani, mert nincs rá lehetőség, ilyenkor csak várni kell, hátha "megjön az illető esze". Remélem, egy nap majd helyreáll a régi jó kapcsolat a versben megszólított személlyel.
Ez milyen jó!
Tudom ez talán túlzás, de ebben a versben számomra bemutattad a úgy általában a férfi lelket!
Nagyon jó vers!
Üdvözlettel:
Deiphobae
Kedves Deiphobae!
Milyen jó, hogy ahány olvasó, annyiféleképpen tud értelmezni egy verset. De azért elárulom, hogy egy nőnek szól 🙂 Dicsérő szavaidat pedig köszönöm!
Miléna