görnyedt házak
kulcsra zárt
padlás-magányában
megmozdulnak a falak
odakint halódnak a fák
az egeken túli csendben
acél-hideg fények közt
a szél gúnyosan kacag
a hegyekre rázuhan a felismerés
már az Isten is hallgat
és közönyösen a
síneken felejt egy
zakatoló életet
a vonat meg
restellt késni
pedig jó szokása
20 hozzászólás
Egy tragédiát ilyen mesterien leírni, ez nagyon megfogott. Gratulálok.
pipacs
köszönöm szépen figyelmedet!
Hú, ez durva. Akarom mondani: acélhideg. Jól állnak neked ezek a modern versek. Üdv: én
köszönöm neked is!
Egy tragédiát ilyen tökéletességgel megírni….
Grat. oroszlán
köszönöm figyelmedet!
Tizenhat rövid sor…rengeteg érzéssel telítve.
Borzongató, mesteri.
Örömmel jártam Nálad.
köszönöm hogy olvastál!
keményen lágy…hogy csinálod?
csak magamat adom :)) köszi figyelmedet!
Ez nagyon jó!
A modern kori epigramma!
Gratulálok!
Deiphobae
köszönöm szépen!
Pengeerős.
Szeretettel
Emese
köszönöm neked is Emese!
De remélem azért az a gép elfáradt mire odaért?
Azért gondolom, mert mesterien lefékeztél a végére.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
köszi neked is!
Kedves Andrea!
Megdöbbentő sorok. Sajnos van kire gondolnom 🙁 Erő,s ütős vers.
szeretettel-panka
köszönöm szépen!
Érzem az "acélhideget", de bele is izzadok egyszerre. Nagy vers, nem könnyű.
köszönöm figyelmedet neked is!