Úttalan útra terelt buta vágyam
kergetem azt, ami szökni szeretne,
szív köteléket elé sose vetne
szárnya suhan, s nekem ólmos a lábam,
Vész közelén minek is kiabáltam?
mert süket Ámor a szóra, a tettre:
lételemét is a dacba temette
hasztalanul az időm neki szántam.
Ám, ha a gáncs, mit a szívem elé rak
fékezi, s így befogad birodalma,
gyilkos ítéletet int a fejemre:
oly keserű a gyümölcse babérnak
mit learat, ki megérti, bevallja:
másnak a könnye szögezte keresztre.
Eredetileg így:
Sí travïato è ’l folle mi’ desio
a seguitar costei che ’n fuga è volta,
et de’ lacci d’Amor leggiera et sciolta
vola dinanzi al lento correr mio,
che quanto richiamando piú l’envio
per la secura strada, men m’ascolta:
né mi vale spronarlo, o dargli volta,
ch’Amor per sua natura il fa restio.
Et poi che ’l fren per forza a sé raccoglie,
i’ mi rimango in signoria di lui,
che mal mio grado a morte mi trasporta:
sol per venir al lauro onde si coglie
acerbo frutto, che le piaghe altrui
gustando afflige piú che non conforta.
Canzoniere / Sonetto VI.
1366-1374
9 hozzászólás
Szia Bálint!
Mindig lenyűgözve olvaslak, s leteszem fegyverem ( a kritikát ) tudásod előtt. Ha ezt fordítottad, akkor meg azért ötcsillagos, sőt, azt hiszem nehezebb is…vagy tudja fene, most elbizonytalanodtam.
nem akarsz esetleg részt venni jövőre az aquincumi költői versenyen? Esélyes lennél.
Üdv: Cal
Kedves Cal!
Szavaid mindig jól esnek. Örülök, hogy tetszett, de remélem nem pusztán az ütemmértékesek iránti elfogultságról van szó 🙂 Vedd csak föl a 'fegyvered', a kritika nagyon hasznos tud lenni számomra. Versenyről még nem gondolkodtam, de érdekesnek tűnik.
Üdv: Bálint
Már megint egy kedvemre való,
az utolsó sor a kedvencem belőle.
Pazar prémium Tőled, köszönöm.
Mostanság (is) jól jön számomra, tudhatod. 🙂
Örülök, hogy kedvedre találtam írni (fordítani), ám szerintem ezt Petrarcának kéne megköszönnünk!
Üdv: Bálint
Gratulálok! Te teljesen profi vagy!
Bár én is ilyen szinten lennék!
Deiphobae
Kedves Deiphobae!
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy! Ám vitatkoznom kell: én csak kedvtelő dalnok vagyok, a profizmus nem itt kezdődik. Majd ha az én versemet fordítják olaszra, akkor visszatérhetünk erre a beszélgetésre, de addig is
köszi, hogy benéztél!
Üdv: Bálint
Kedves Bálint!
Most sajnálom, hogy olaszul csupán egy fél évet tanultam!
Azért tudok olvasni is olaszul, nagyjából a ritmust is érzékelem,
és szerintem a te szonetted formai pontosságban nem marad alul,
sőt, ritmusában sokkal jobb, mint az olasz eredeti! A tartalmi hűséget nem tudom, sajnos, megítélni, de a lényeget biztosan áthoztad, és a fordításod egy remek önálló alkotás
lett. Gratulálok! Valóban profihoz illő teljesítmény!
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Ne csüggedj, én még egy felsőfokú nyelvvizsgával felszerelkezve sem könnyen mászom meg a középkori toszkán dialektus sziklabérceit! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen alkotást fordíthatok – mintha minden sora rólam szólna. Valóban, formailag kicsit 'gatyába ráztam' a szonett és ritmika szabályainak megfelelően, de arra azért ügyeltem, hogy a talján dallamok kihalljanak! Tartalmilag szigorúan ragaszkodom – ha nem is mindig szó szerint – az eredetihez, nem kívánok belekotnyeleskedni 🙂
Köszi, hogy benéztél
Üdv: Bálint
Kedves Bálint!
Ha már fölismered, hogy itt középkori toszkán dialketusról van szó, az már egy óriási dolog!
És ha még kihallod belőle a talján dallamokat, ahhoz csak gratulálni tudok, mint 60 éve amatőr zenész, aki egy gyönyörű sziciliai mandolinon tanult meg zenélni. Még a márkájára is emlékszem: Miroglio (Catania) volt beleégetve a deknibe… Gratulálok ahhoz is, hogy a tartalomhoz a lehető leghívebb maradtál. Némelyek csodálatos formai precizitással, igen jó ritmussal fordítanak, de a tartalomtól a szép hangzás kedvéért jócskán elrugaszkodnak, mondván, az olvasó úgysem tudja a nyelvet…
Köszönöm gyors reagálásod, és további sikereket kívánok a fordítások terén is.
Üdv: Dávid