Rainer Maria Rilke:Erste Rosen erwachen…

Erste Rosen erwachen…

Erste Rosen erwachen,
und ihr Duften ist zag
wie ein leisleises Lachen;
flüchtig mit schwalbenflachen
Flügeln streift es den Tag;

und wohin du langst,
da ist alles noch Angst.

Jeder Schimmer ist scheu,
und kein Klang ist noch zahm,
und die Nacht ist zu neu,
und die Schönheit ist Scham.

Rainer Maria Rilke

Első rózsák ébrednek… (A)

Első rózsák ébrednek,
illatuk félve száll,
egy halk, szép nevetéssel,
gyors fecskeíveléssel
nappalt érint a szárny;

s hová te most leszállsz,
az még mind szorongás.

Sejtése mind rejtély,
illat csengése lágy,
hisz épphogy múlt az éj,
s a szép: szemérmes lány.

A hírnök rózsa ébred… (B)

A hírnök rózsa ébred,
illata félve száll,
egy halk, szép nevetéssel,
gyors fecskeíveléssel
a szárny nappalt talál;

s ahová te odaérsz,
az még mind csupa félsz.

Sejtés mind félénk s mély,
illatár szelíd még,
hisz épphogy múlt az éj,
s szemérmes a szépség.

Szalki Bernáth Attila