Ülök egy padon,
Azon gondolkodom:
Hogy lett velem ez?
Elmúlt éveken,
Remények hová lettek:
Ím füstbe mentek!
Felcsillant még egy,
De Sorsom hitegetett.
Minden üres lett.
Leültem bénán,
Padlóra került lelkem.
Miként viseljem?
Padon – padlón
By Rudy
7 hozzászólás
Kedves Rudy !
Jó kérdés, tanácsot osztogatni könnyű, hasonló helyzetben lenni nehéz.
Tetszett a versed !
szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves szavaid Drága Su!
Jó érzés, hogy teszik a gondolatsorom.
HELLO. Rudy
Kedves Rudy!
Nagyon lehangoló sorokat közvetítettél. Érdekes, most több ilyen verssel találkoztam. Rövid versedben jól érzékeled a történteket. Veled érzek.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szavaidat, és az együttérzést! ..és örülök, hogy az érzéseim így "átjönnek".
Üdv.: Rudy
A legjobbakat!
Nem mentek ´füstbe´elképzeléseid!
Grat:sailor
Köszönöm Sailor!
Miből "gondoltad"? ..mond, …lehet privi levélben is!
Üdv.: Rudy
Kedves Rudy!
Méltósággal! Az a legjobb hidd el, mert a saját tartásod, önmagad inspirációja lehet. Persze tudom ez egy vers, ami lehet valós, vagy akár fikció, de mivel olyan őszintének tűnik, úgy gondolom saját megélés. Sokszor vagyunk ebben az állapotban, ezekkel a kérdésekkel felszerelkezve. De mindig azok a "jobb idők" emelnek fel, amelyek voltak, vagy még előttünk áll. A fotódon egy gitárral a kezedben látlak. Ennél őszintébb, jobb barátod nem is lehetne. Engem sokszor átlendített a bajaimon. Hátha téged is…
Barátsággal
Zoli