Hajótörött vagyok a hajómban;
Elsodor a vihar, emésztő könnyek hullnak rám
Magamból,
Az égből.
Hullámokban török meg,
Kettérepesztik hajóm,
Sodor a sós víz,
Kavarog hajótestem.
Rémképekben csillan a Hold,
Lenyeli átváltozásom az éj.
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Hajótörött vagyok a vihar után;
Békésen morajlik a sós víz,
Nem bánt, nem bánt többé.
Csend csöppen Nyugalom-sziget partjaira,
Narancs napfelkelte bénítja le a világom.
Vihar utáni csendben vagyok egész,
A te széttört hajód.
4 hozzászólás
Kedves Dorothy!
Lenne egy javaslatom: Az első és második versszak első sorát elhagynám. Olvasd el úgy a versedet. Ha érzed a különbséget akkor tudod miért ajánlottam.
szeretettel-panka
Tetszett!
Az elsö részben:Hullámokban török meg´
…a máspdikban:´Csend csöppen Nyugalom-sziget partjaira
Gratulálok:sailor
Ui…hasonlataid,érzéseid kifejezése igazán tetszett
Kedves Sailor,
köszönöm szépen, örülök, hogy kiemeltél egy-két dolgot, ez mindig jobban esik!:)
Kedves Panka,
hű… és milyen igazad van! :O
a saját verziómban módosítom!:) Köszönöm:)