Abschied
Wie hab ich das gefühlt was Abschied heißt.
Wie weiß ichs noch: ein dunkles unverwundnes
grausames Etwas, das ein Schönverbundnes
noch einmal zeigt und hinhält und zerreißt.
Wie war ich ohne Wehr, dem zuzuschauen,
das, da es mich, mich rufend, gehen ließ.
Zurückblieb, so als wärens alle Frauen
und dennoch klein und weiß und nichts als dies:
Ein Winken, schon nicht mehr auf mich bezogen,
ein leise Weiterwinkendes -, schon kaum
erklärbar mehr: vielleicht ein Pflaumenbaum,
von dem ein Kuckuck hastig abgeflogen.
Rainer Maria Rilke
Búcsú
Nos, lásd, mit búcsúnak éreztem én.
Amint nevezem még: ez egy sötéten
csalárd valami, s bár egy szép kötésben
jön, még egyszer mutat, nyújt, s összetép.
De védelem nélkül voltam én ezzel,
mi ott engem, engem hívott, s menni hágy.
Visszamaradt, mintha összes nő lenne,
s habár kicsiny s fehér, de semmi más:
egy intés, amely már többé nem köt le,
halkuló jel, mi alig több talán,
s feltehetően : mint dal, szilvafán
ülő kakukktól, mi szállt sietősen.
Szalki Bernáth Attilay
11 hozzászólás
Valahol más ez a Rilke vers, amint az eddig olvasottak. Nem olyan romantikus, finom, sajátos. Keményebb és naturálisabb, talán a témája miatt… búcsú.
Látom, két rím azonos az eredetiben, de Te nem használtad ki ezt, nyilván oka van.
A Magyarul Bábelben portálon ilyen ez a Rilke-vers.
Búcsú (Magyar)
Valahol virág nyílik: búcsúzik,
egyre, csak egyre szórja önmagát;
magunkhoz lélegezzük; surran
a szél: megérint a távozás.
Benő Eszter
Kedves Attila!
Én az én szerény tudásommal, így fordítottam át:
Valahol búcsúvirág virágzik
és porát tova sodorja a szél,
és ő azt is átküldte még,
hogy a búcsú tovább virágzik.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm a figyelmed.Örülök, hogy a
szemed rendbe jött, s újra tudsz alkotni.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves napvilágos Társaim!
Utólag döbbentem rá, olvasva fordításaitokat,
hogy az 1. és a 2. sor szótagszámait eggyel
megtoldottam. Most ezt korrigálandó preparációm
és második variációm az alábbi.
Abschied
1. és 2. sor jambikus (?)
Irgendwo blüht die Blume des Abschieds 10 a
und streut immerfort Blütenstaub den wir 10 b
3. és 4. sor trocheikus (?)
atmen herüber, und auch noch im 9 b
kommendsten Wind atmen wir Abschied. 9 a
Búcsúzás
Virág búcsúzik valahol, s elnyíl,
egyfolytában szórja porát a szél,
érezzük, mint hordja szerteszét,
búcsúja fáj, s minket meglegyint.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Biztos, hogy a 3. sor 9-szótagú?
Az "auch" ezek szerint itt két szótag lenne?
Tóni is 8-szótagosra fordította ezt a sort.
Ő csak pontosabban érzi e szó kiejtését…
Üdvözlettel: Dávid
Kedves ismerősöm, versenytársam, Dávid!
Az auch természetesen egy szótag.
Valami miatt az eredetileg feltett német
szöveg 3. sorából eltűnt az "und"
Köszönöm, hogy indirekten erre a hibá(m)ra
felhívtad a figyelmem. Korrigálni fogom.
Abschied (Német)
Irgendwo blüht die Blume des Abschieds
und streut immerfort Blütenstaub den wir
atmen herüber, und auch noch im
kommendsten Wind atmen wir Abschied.
Feltöltő Benő Eszter
Az idézet forrása http://www.rilke.de
Üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Nehogy már én ne ártsam bele magam a nagyok dolgába!
Az én még szerényebb nyelvtudásommal ezt véltem kiérteni belőle:
Valahol a búcsú virága virít,
porát egyre csak szórja, amit mi
ideát belélegzünk, és még a
jövő széllel is búcsút lélegzünk be.
Üdv: Dávid
Kedves ismerősöm és versenytársam, Dávid!
Ritmus és rím – ezekre próbálok figyelni.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves sporttárs, Attila!
Hát, a rímekre itt nem nagyon kellett figyelni, mert látom, hogy a te négysorosodban egy rímpárt sem kellett beiktatni. Szerintem Irénke itt tévesen érezte rímpárnak az Abschieds és Abschied szavakat. A ritmikát sem érzem igazán a 3-4. sorban. A Benő-féle fordítás nagyon leegyszerűsítette a tartalmat. Nem virág nyílik, hanem a búcsú virága. És nem önmagát szórja, hanem a virágporát (Blütenstaub). Csupán az a sora hiteles, hogy "magunkhoz lélegezzük", a többi hasalás, főleg a surranó szél, meg a távozás… Te nem is kommentáltad ezt a Benőt, de nem tartod sokra, ahogy én sem. Tóniét és az én nyersemet sem minősítetted. Mert ha az enyém híven tükrözi a szó szerinti tartalmat, akkor ebből már tudok én is felhőkben röpködő romantikus és negédes lírai búcsúzást ihleni.
Napvilágos üdvözlettel: Dávid
Nekem így jön le, kicsit "költőibbre" véve a lényeget:
Búcsú virága nyílik rejtekén,
és szórja egyre szerteszét porát,
belélegezzük azt, akár
jövendő búcsút, széllel érkezőt.