Kicsi (s)óhaj

Messze még, anyám, a végső, záró számadás –
újhold jön, csillaggal vert ég és tücsökzene.
Tudom, milyen meddő már e gyermeki vallomás,
zárd mégis szépségkoldus, gyöngécske szívedbe.

Féltelek, s tudom, oly szűkszavú a szeretet,
de tán nem késő még a lelkem szóra bírni.
Adj időt kezemben tartani a kezedet,
s az elherdált évek fölött sírni, csak sírni.