gondolatok tüzében
lépkedett némán
***
az ég már kék volt
az ő tette nélkül is
csak nézett bambán
***
eljött az idő,
hogy ő is belássa, ma
sem mindenki rossz
***
kemény héj alatt
ott a burok közepén
egy érző szív ver
***
többször is egy tőrt
érző mellébe szúrtak
ezen út szélén
***
vérbe fetrengve
többen bele is rúgtak
segítség helyett
***
ma ő is csak rugdos
mert fél a fájdalomtól
de így is szenved
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ahogy írtam az előző versedhez, elolvastam ezt az írásodat is! Sok mindenen keresztül kell mennünk, az élet hozza a megpróbáltatásokat… Nem könnyű ez. Érdemes észrevenni, megtalálni a jó, értékes embereket. Ismerek én is néhányat, és… igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhetem őket…
Szeretettel: Mónika
Sokatmondók a rövid mondataid, mind igazságról szól.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Mónika!
Igen igazad van, sok mindenen keresztül megy az ember, csak sajnos sokan hiába, semmit Sem tanulnak belőle. akinek van, igen, az örülhet is neki.
üdv Tóni
Kedves Kata!
Ezért is szeretem a Haiku formát, habér a leítottak, nem mindig Haikuk. Az olvasónak is vana lehetősége, az elkezdett gondolatokat befejezni, Talán ezért is használom e Haiku formát.
Köszönöm, és
üdv Tóni