Különös fények rejtőznek, az odvas fa alatt,
különös mérged öl meg mindennap.
Bál, fények, forgatag.
Életemben minden lépésnek kulcsa vagy,
Az ablakhoz térek, régi tévedések.
Kint a kert oly malasztos, szívem ,
sose légy borongós.
Elvesztettelek téged, azon a hűvös alkonyon.
Bizony , ahogy fedik egymást az esőcseppek,
téged én úgy feledlek.
Eljött az este , a bálnak is vége lett,
Én még akkor is téged szeretlek,