/on

– Jó napot kívánok. Alkotásig szeretnék eljutni.
– Pegazussal?
– Bármivel.
– Pegazussal lenne a legcélszerűbb, de az nagyon ritkán jár, és nehéz rá feljutni. Menjen vonattal. Át kell szállni, de oda viszi.
– Kérek szépen egy jegyet.
– Csak Kotásig tudok adni, onnan tovább kell menni.
– Tovább? Nem Alkotás a végállomás?
– Nem, három részre vált szét közigazgatásilag, Főkotás, Kotás, Alkotás. Alkotás bugyortelepülés.
– Zsákfalu.
– Nem, bugyortelepülés.
– Legyen. Le vagyok maradva…
– Nem, még nincsen, van egy órája, felírom.
– Felír? Hova?
– A várakozók listájára. Kevés a hely, és sokan szeretnének oda jutni. Még nem kért senki, de meg kell kérdezzem: retúrt kér?
– Retúrt? Hova?
– Hát ide vissza.
– Dehogy jövök vissza, ha már egyszer odáig jutottam.
– Rendben. Pullmannal?
– Nem ismerem az urat, egyedül megyek.
– Vagy mehet a csomagszállító részlegen, mú-zsákkal, visszük a kotási tehenészetnek, itt rakjuk fel.
– Akkor inkább velük.
– Kérem, oda van hely, a Kotásig és Főkotásig utazók nem nagyon veszik igénybe, pedig állítólag felülmúlhatatlan élmény.
– Mivel tartozom?
– Lássuk: felelősséggel, jóérzéssel, nyitottsággal, tudással, tapasztalattal, kreativitással.
– Van, amiből bőven van, másból szűkösebben, de mind itt van.
– Köszönöm. Ezeket útközben az ellenőreink is jogosultak ellenőrizni, legyen magánál elég, mert Alkotásban is csak ezekből tud megélni. Tessék, a jegye.
– Még egy kérdés: Kotástól Alkotásig hogyan jutok?
– Csak a saját erejéből …és nem lesz könnyű. Sok mindenen keresztül kell mennie.