a külvárosi nagyteremben,
ott láttam először rajtad
ezerkilencszázhatvanegyben.
A vékony karcsú derekad
lágyan, oly félősen fogtam át,
boldogan táncoltam veled
az első szerelem tangóját.
Ötvenhárom éve annak
még csak most múlt el Októberben,
's mi ma is együtt táncolunk
ha zene szól egy táncteremben.
Tangó volt a kedves táncunk
de ma már az angolkeringő,
annál felcsillan a szemed
és úgy ragyog mint egy drágakő.
Lassan mi is megöregszünk
mert még mi nem vagyunk öregek,
de ha a zene megszólal
elszakadnak a drótkötelek.
Lassan mi is megöregszünk
de öregek még nem vagyunk
mert ha a zene megszólal
elszakadnak a drótkötelek.
A rock and rollt és a csárdást
mi mindkettőt végig táncoljuk,
„Mit akar ott az a két öreg?”
Ezt a kérdés már mi meg sem halljuk.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Kívánom, hogy még sokáig táncoljatok erőben, egészségben.
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Remélem még sokáig fogunk is, és köszönöm a grarulációdat.
Üdv Tóni
A tánc fiatalon tart. Főleg, ha olyannal táncolunk, akihez vonzódunk is. Tetszik a versed. Gratulálok: István
Kedves István!
Itt azt mondják, hogy "Tánc Aerobic".
Köszönöm tettszett és
üdv Tóni