Életem fáján az írhatatlan hajtás
Gyarapítja lelki nedveimet,
A naponta átélt teremtés csodáját,
Ami megszépíti életemet.
Ifjúkori vágyak megszépült emléke
Jót tesz az öregkori derűnek,
Bár ott ül egy élet egész gyötrelme,
Ami miatt sosem teljesültek.
A várva várt nap – ami soha nem jön el –
Még él bennem, ki sem törölhetem.
Egy csók, ami külön elemzést érdemel,
S eltéved az ismétlődéseken.
Szomorú lesz a ház és üresnek látszik,
Hogyha eltűnt belőle valaki.
És ha megtalálunk utána akármit,
Fájdalommal telnek meg napjaink.
Csak pillanatokról szól ez az élet,
Amiket aztán magammal viszek.
Néha bátran, máskor még bátrabban élek,
S ha lehet, csak szépre emlékezek.
Az emlék, akár évekig rejtőzködik,
De a hegeket viszem magammal.
A felejtést soha nem fogom keresni,
Ragaszkodom az emlékeimhez.
A múltban nem csak az árnyékra kell lelni,
Felhasználom jövő terveimhez.
Még él bennem
By vörössapkás
8 hozzászólás
Szia, jó ez a vers, tetszenek a gondolatok. Egyetlen ponton van bennem egy kis kérdőjel:a "lelki nedvek" nekem nagyon "nedvesek" Üdv: én
Na, nem vagyok egy nedves kedves, de az volt a gondolat, hogy a növények hajtásából is a fejlődés során előjönnek a nedvek. Hát ezek nálam is előjöttek.
Köszönöm, hogy idetekintettél. Szeretettel. István
Szia !
Gyönyörű emlékképek, nagyon szép formába öntött vers. Nekem nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu! nagyon jólesik, hogy szépnek találod és tetszik a versem. Szeretettel köszönöm: István
Kedves István!
Annyi érzelem, és érték van az írásodban, hogy igazából órákig lehetne sorolni. Nem teszem. De egy valamit mindenféleképpen ki kell emeljek. Végtelenül EMBERI! Igen, így nagybetűkkel.
Barátsággal:
Zoli
Kedves Zoli! Nagyon jólesnek és szívből köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek: István
Kedves vörössapkás!
Ezután soraid bennem is fognak.
Nagyon tetszett, gratulálok!
Örülök Szabolcs, hogy itt jártál: Szeretettel köszönöm a gratulációdat: István