sötét utcában
bandukoltam álmomban
korom sötét volt
***
korom sötét volt
fagyos hideg éjszaka
's egyedül voltam
***
egyedül voltam
már mindenki elhagyott
csend és a magány
***
csend és a magány
két utolsó kísérőm
fogták a kezem
***
fogták a kezem
a csend kezében kasza
magánynál kereszt
magánynál kereszt
vércseppekkel borítva
a szülőföldem
***
a szülőföldem
olyan keservesen sírt
nem jöttél haza
3 hozzászólás
Kedves Tóni!
Haikuid olyanok, mint a könnycseppek, amik összefonódva folynak végig az arcon… mélységesen szomorú, ugyanakkor szép alkotás, és ezzel együtt, vagy ennek ellenére is csendesen, szelíden üzen a világnak.
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm a véleményedet, számomra sokat jelent.
üdv Tóni
Tamási írta:
"Azért vagyunk a földön,…"
A hon könnye fogy…