Gyarló
Méri fohászod,
s imádra ellensúlyt rak.
Túl nagy a bűnöd!
Ego
Öröm, báj, kéj, vágy,
ösztön, kacérkodó éh
– Hedonizmusom
Tilosban
Galamb tettemen
rázza öklét, s áthajt egy
galambtetemen.
Bizalom
Azt mondtad szeretsz!
Rajta kell, hogy kapjalak
hazugságodon.
Ősz
I.
Megkönnyebbültem!
Sóhajt a foltos platán
az avar felett.
II.
Ez levelet hord.
Az felhőkön kuporog.
Közéjük állok.
III.
Énekes madár
nem dalol dér verte fán.
Feketén károg.
Semmi
Meggondolatlan
tintába tollat mártok:
Paca és könnyek
Kín
Elásítottam
egy halk madárcsicsergést.
Hiányozni fog.
ÖKO
Ideért végre!
Partra úszott PET palack.
Tele a "mail box"!
Út
Telepakoltam.
Világgá megyek anyám.
– Estig elfogyott
Hit
Isteni a jel:
Ég, s föld között híd feszül
– szél hajlított fűz –
Fanyar
Ajkamon dérrel
édesb nyelven a rúzsfolt
kökény tövében.
Halál
Olyan nesztelen.
Halványhangú hópehely
ha tóba kacsint.
Placebo
Tejben füröszté
Ő az emberiséget.
Mégis ráncosabb.
Késő
… s papolhatnék még
a szeretetről… Szólott
Krisztus keresztjén.
Futkosó
Napom őrködik,
míg a kerítésvasak
árnyékbörtönöm.
Felnőttszáj
Felhőt karcoló
vörös szemű obeliszk
az… Nem csak kémény.
Pech
Megfogalmaztam.
Egyetlen kérdés maradt…
Nem fért már bele.
Erdő
I.
Fejre állt szekér.
Varangylovak vajúdnak.
Fodrozó tükör.
II.
Furcsa temető,
nincs se kereszt, se sírhant.
Öklend a gyilkos.
III.
Megáll a falat,
fül fordul, pupilla nő.
Holdra üvöltés.
Pár-kérdések
I.
Kérdem az Istent:
Hány milliónyi ima
kell halálomért?
Kell halálomért
e milliónyi ima?
– kérdem az Istent –
II.
Szivárvány szalag.
Ma mindenki egyenlő.
Sok itt a különc.
Sok itt a különc,
de hogyha mind egyenlő,
minek a színek?
Hero
Föld megmentve! STOP
Ma is! STOP Aláírás:
Alá’ s szolgája!
27 hozzászólás
Kivétel nélkül tömör, erős, elgondolkodtató mind. Így aztán a következők kioltották az előzőeket, és mehettem vissza újra, többször is. Nem tudnék kiemelni egyet sem, mind tetszett.
aLéb
Kedves Béla!
Igen, ezt jelezte nekem Kankalin is, hogy sok lesz, de elaprózva nem akartam beküldeni, Isten tudja miért.
Jegyzem a többszöri olvasásnak én nagyon örülök! 🙂
Köszönöm az idődet!
Mákvirág
Szia!
Nagyon nem az én világom a haiku, de mivel ezekben tudatosságot, koncepciót látok, ezért képes vagyok könnyebben befogadni őket. Jól írsz, ez már biztos a számomra, s azt is látom, hogy az alapjaid nagyon stabilak. Komoly erővel gazdagodott a Napvilág.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
A Haiku, ha autentikus, akkor természetközeli és éppen csak hogy áthallásosak a sorok.
Ebben az olvasatban ezek nem is Haiku-k, hanem 5-7-5-re írt, gondolkodásra serkentő pirulák csak.
Fodor Ákos munkássága hatott rám leginkább, ezért sem a japános verziókat tartom szem előtt.
Ezek olyan magyaros Haiku-k.
Szavaid már-már hízelgőek. Köszönöm ezt a megerősítést.
Igyekszem megfelelni neki!
Minden jót!
Mákvirág
Hát…, a hízelkedés nem volt betervezve. Igazából az oldalon – az én értékmérőm szerint – van néhány igazán kiemelkedő, és tudatos író, aki nem csak ír, hanem tudja is, hogy mit csinál, s úgy gondolom, hogy ebbe a csapatba beleférsz. De van egy olyan tagozódás is, ahol a gondolatiság dominál inkább, s e pár írásod alapján ott is megállod a helyed. Ezért írtam, amit írtam. Mert hát, ami igaz, az igaz.
Üdv
Zoli
Annyira ne vedd negatív felhangúnak azt a hízelgőek szót, hiszen ott volt a már-már is! 🙂
Nem rózsaszín inges, benyalt hajú, nyaksálas, napszemcsis, feltartom a kezemet könyökből és kalimpálva megyek a vézna dongájú testemmel hízelgésre gondoltam!!! 😀
Egy szó, mint száz:
Jó az, ha kívülről látják az embert és az ilyen vélemény mindig jól esik az embernek!
Köszönöm!
Mákvirág
Oh, no, no, no! Nem az a hízelgés! 🙂
Azt hagyjuk meg a vékonydongájú, nyaksálas, belőtt frizurájú, napszemcsis, feltartom a kezem könyököt behajlítva, kalimpálva illegetve magamat srácoknak…
Itt pozitív értelemben és már-márral kiegészítve használtam.
Mindig jól esik, ha ismeretlenek korai benyomásai csapódnak ilyen szinten pozitívan vissza egy-egy hozzászólásban.
Köszönöm!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Gondoskodtál bőven olvasni- és elmélkednivalóról! 😉 Haikut ugyebár érdemes egy kicsit elmélyültebben olvasni, érdemes "jól belenézni", így aztán tényleg időigényes volt, míg az egészet elolvastam, de egyáltalán nem bánom a ráfordított időt, sőt!
Érdekes a cím 🙂 És végülis haikuk "ők", a többsége modern nyugati (ebben a formában nagyon szeretem pl. Szepes Mária haikuit).
Amiket kiemelnék, azok a következők. A kedvenceim az Ősz és a Kín. Amikor a Pech címűt olvastam, jót kacagtam, tetszett! 🙂 Az Erdő pedig számomra három miniatűr, fantasztikus történet… van benne annyi, mint egy-egy prózai műben, ha igazán megindul a képzelet, nálam pedig ezzel kicsit sincs probléma :))
A Halál címűben a "halványhangú hópehely" számomra kissé képzavar… Mit gondolsz erről? 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Hmmm, igen, nem apróztam el! 🙂 Illetve elapróztam, de most amolyan "bulk" kiszerelésben "dobtam piacra" őket. Nagyon megtetszett ez a tömörségében felülmúlhatatlan műfaj néhány évvel ezelőtt és jártamban, keltemben mindenről eszembe ötlött valami, amit más kontextusba helyezve rögtön 5-7-5-be lehetett "zárni".
Ma már nem használom, pedig nagyon sokat ki lehet belőlük hozni. Az első görcsölések után, mikor ráéreztem az ízükre, már vírusként fertőzték minden gondolatomat. Ezért álltam le velük, mert már annyira ráült az agyamra a szótagszám, hogy alig bírtam egy épkézláb szonettet írni! 😛 🙂
Az Ősz és az Erdő állnak talán legközelebb műfajilag az eredeti jelleghez.
Örülök, hogy többet is kiemeltél, ez azt jelenti több is megfogott.
Szívesen fogadom a kritikákat, jöhet az is dögivel! 🙂
Folyt. köv.
Tovább ->
A halványhangú hópehely bár képzavarnak tűnik elsőre, de ha álltál már esetleg a Margitsziget tavánál zuhogó hóesésben éjjel és csönd volt, akkor a hófödte részekről visszatükröződő halvány fényekben a látás helyét átveszi a hallás, mint fő tájékozódási egység. Ilyenkor nagyon halkan hallani a hópelyhek érkezését. Valami csodálatos és egyben fura is ez a hang. A sok alig hallható hang a tökéletes csönd mellett igen kontrasztos és az óriás pelyhek még a víz felszínén is "üvöltenek". 🙂
Mivel az érzékek ilyenkor összemosódnak, illetve felülíródnak egymás által, ezért használtam a halvány szócskát, s innen jött ez a szóösszetétel.
kicsit hosszú a magyarázat, de a vers tömör! 🙂
Örülök jöttödnek bármikor, mint ahogy hozzászólásaidnak, véleményeidnek is!
Minden jót!
Mákvirág
Igen, valóban izgalmas a haiku, engem is magával ragadott annak idején, és írtam én is kb. 100-at, aztán úgymond "telítődtem", és nem írtam többet… 🙂 Egyszer talán újra elkap a hév (ezzel a kifejezéssel persze mindig óvatosan élek, mert a HÉV közelében lakom 😀 ).
A hópehellyel kapcsolatban bizony igazad van… Nem is tudom, hogyan felejthettem el, hiszen erdő mellett nőttem fel, Debrecenben, és ott, az erdő közelében szerettem figyelni a hóesést, és hallottam, igen! 🙂 Nagyon szerettem figyelni a varjak vonulását is hajnalban és alkonyatkor; rengetegen jöttek, repültek, hajnalban északkelet felől délnyugatra, alkonyatkor fordítva. Írtam róla akkor verset is, ami ma már az egyik zsengémnek számít 🙂 (valahol megvan még).
A válaszodat olyan szépen fogalmaztad, hogy önmagában véve irodalmi értékkel bír! 🙂
Jövök majd máskor is, amint engedi az időm… olykor eléggé el vagyok havazva… 😉
M.
Élvezettel olvastam az együtt igaz sok, de nagyon remekül megfogalmazott haikuidat. Mondhatom, bármilyen sok egyszerre ennyi tömör gyönyör, de elolvastam, s valamennyi tetszik. A Tilosan különösen nagyon tetszett, sajnos, van ilyen.
Én is sok haikut írtam, egy kis kötetem van belőlük, Mónika írt hozzá előszót. Nagyon nehezen szoktam meg a tömörséget, én a prózánál nem takarékoskodom a mondatokkal. Lehet, ez hibám is.
Szeretettel olvastam remek összeállításodat:
Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy okozhattam némi örömet azzal, hogy "belémolvastál"!
Sokat elárulnak rólam ezek a pasztillák.
A szűkre szabott gondolatokhoz kell a tömörítési metódus optimalizálása,
ami bizony lehet hogy hosszú idő. Nekem sem ment rögtön! 🙂
Örülök jöttödnek, véleményednek!
Bár mindenkihez eljutnék én is ilyen hamar, de újként itt, több bepótolni valóm van és lemaradásom, amit alig győzök leróni a válaszadások között. 😀
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Kedves Mónika!
A HÉV-es sztoriban én is érintett vagyok! 🙂 (picit belemosolyogtam)
Hű, válaszomra még sosem kaptam hasonlóan elismerő szavakat! 🙂
Köszönöm!
Lassan nem merek már feltölteni és újabb hosszú hozzászólásokat írni, mert ezeket a mérce rudakat már nem fogom tudni újra, meg újra átugrani. 😀 (nagyon huncut smiley)
Az idő relatív és csak belehelyezkedésed mutatja, hogy merre is jársz, mennyi időd van még, vagy épp mennyit haladtál benne. Ha vágyaid már erősebbek a "KELLek"-nél, akkor úgyis jönni fogsz, s kiélvezed irodalmi hedonizmusod az oldalon.
Örülök, hogy figyelsz! 🙂
Mákvirág
Kedves Mákvirág!A utóbbi időben nem szoktam hozzászólásokat írni, a héten pedig az ágyat nyomtam, ma néztem be egy kicsit részletesebben de megérte.
Az én szerény véleményem szerint, jók a Haikuid.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Remélem a kór meghátrált már és jól vagy! 🙂
A Te szerény véleményed nekem ugyanolyan jól esik, mint bármelyik, kevésbé szerény hidd el!
Köszönöm szépen!
Tisztelettel:
Mákvirág
Nem könnyű műfaj a haiku, de vjól műveled. Gratulálok.
üdv: Györgyi
Kedves Györgyi!
Nagyon örülök, hogy tetszettek! 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál nálam!
Minden jót!
Mákvirág
Nagyon jó haikuk kedves Mákvrág !
Nem nagyon tudok választani melyik tetszett a legjobban, talán az utolsó, nekem
különleges:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Susanne!
Az nekem is nagy kedvenc, azért lett utolsó, amolyan lezárásaként eme kis csokornak.
Ha jól megnézzük épp felütésre végződik így. 🙂
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rájuk, rám!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Nem állítom, hogy haikuk tekintetében kompetens lennék bármiféle véleményezésre, viszont az talán a javamra írható, hogy egyesével, többször is belegondoltam mindegyikbe. 🙂
Nem titok, hogy javasoltam neked a bontást. Ezt most is így gondolom, mert ilyen terjedelem mellett nehéz emészteni, márpedig a haikuk lényege szerintem éppen az, hogy megálljunk, gondolkodjunk, mérlegeljünk.
Mivel halmoztad az élvezeteket, nem volt könnyű kiválasztanom azt az egyetlent, ami nálam mindent visz. Először botorkáltam közöttük, de mindig visszatértem ahhoz az egyhez, mert abban találtalak meg leginkább.
Ebben:
Ego
Öröm, báj, kéj, vágy,
ösztön, kacérkodó éh
– Hedonizmusom
Ez nagyon te vagy, és a véleményem erről teljesen pozitív. 🙂
Szonettekben azért jobb vagy. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Hát, öööö, izé…
Épp az Ego? 🙂
Sok minden hiányzik belőle(m), talán több versszakosnak kellene lennie! 😛
A Haiku egy fellángolás volt, időszakos dolog nálam, lehet, hogy visszatér, lehet, hogy nem.
Az, hogy adott stílusjegyeket az ember jobban használ, természetes velejárója a versírásnak.
Azonban nem lehet minden gondolatot szonett formában közölni, leírni, megformálni.
Minden jót!
Szeretettel:
Mákvirág
Szia!
Tetszenek! Főleg a madarasok… pl. a Kín.
A Tilosban-t máshogy írnám – így:
Tettemen galamb
rázza öklét, s áthajt egy
galambtetemen.
Az Őszhöz kapcsolódó gyerekszáj:
– …és mit mond a csipcsip-madár? – kérdik még frissen beszélni tanult unokahúgomtól a szülei.
– Kááár! – feleli. Kicsit sok volt arrafelé a varjú… 🙂
Nekem fontos egy haikuban, hogy az 5-7 után (és ne máshol) érkezzen a hatásszünet (lehet, van erre szakmaibb szó is). Ezért számomra kicsit kilóg a Késő.
Én úgy tudom, a magszólítások körül (előtt és után) központozni kell, általában vesszővel. Ld.: Út, "Világgá megyek [vessző] anyám."
Csakúgy, mint tagmondatok határán: "Azt mondtad [vessző] szeretsz" – ha ezt a két szabályt mindenki tudná, picit jobb volna a vérnyomásom…)
Csak azért kötözködöm, mert itt talán már csak ilyen apróságok kellenek a tökélyhez 😉
Szia Gyula!
A Haiku magyarul nem létező dolog. Magyaros formákat alkottak eleink, s ezekben elég sok szabályosság, szabálytalanság van. Ugye alapból természetközelinek kellene lenniük, de van egy hazai, tanulság-Haiku forma is. Pld. Fodor Ákos. A hatásszünet az első 5-ös után is lehet, kvázi fordított Haikuként. Soráthajlással is készültek már 3 sorosok. Természetes, hogy a klasszikus, konzervatív hozzáállású darabok jobban azonosulnak a Japán hagyományokhoz, de önámítás lenne elhitetni magunkkal, hogy tökéleteset alkothatunk a nyelvi és gondolkodásbeli különbözőség miatt.
A Tilosban nem véletlenül van abban a sorrendben. Hiszen öklét autós szokta rázni, mikor átszaladunk előtte. A többi gondolom már tiszta. A központozás megér egy misét. Nem vagyok jó benne. A jelzett hibákat javítani fogom, köszönöm, hogy jelezted őket!
Láttam írtál a Fügéhez is, mely homlokegyenest más stílus. Ahogy időm engedi válaszolok! Köszönöm az idődet, észrevételeidet! Minden jót! Mákvirág
Szia Mákvirág!
Számomra akkor tetszetős egy haiku, ha nem tűnik erőltetnek.
Ezek nem azok, nem erőltetettek. 🙂
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Jól érzed! Egy szemernyi sincs bennük.
Az adott témák egyszerűsödtek a sűrítés közben. 🙂
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Szabolcs!
Jól érzed! Egy szemernyi sincs bennük.
Az adott témák egyszerűsödtek a sűrítés közben. 🙂
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág