Die Menschen kümmerten mich nicht viel,
eigen war mein Weg und Ziel.
Ich mied den Markt, ich mied den Schwarm,
andre sind reich, ich bin arm.
Andre regierten (regieren noch),
ich stand unten und ging durchs Joch.
Entsagen und lächeln bei Demütigungen,
das ist die Kunst, die mir gelungen.
Und doch, wär’s in die Wahl mir gegeben,
ich führte noch einmal dasselbe Leben.
Und sollt’ ich noch einmal die Tage beginnen,
ich würde denselben Faden spinnen.
Theodor Fontane
Így és nem másképp
Az emberek nem sokat érdekeltek,
furcsa útja volt az életemnek.
Tömeget, vásárt cserben hagyok,
más az gazdag, én szegény vagyok.
Mások uralkodtak (uralkodnak),
engem ott lenn, járomba fogtak.
Lemondva mosolyogni és megalázva
nekem e művészet sikerült játszva.
És ha én még egyszer választhatnék
akkor én újra ugyan így élnék.
És ha valahol napjaim újra kezdhetném
én még egyszer újra ugyanezt tenném.
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Hogy mennyire különbözik az emberek etikai és esztétikai
értékítélete, ez a vers is bizonyítja.Mint te is látod, a Die Deutsche
Gedichtenbibliothek-ban egy, két vagy három csillaggal jelölik
a versek (vélt) értékét.Nos, ez a vers csillag nélkül áll!!!
Hálás köszönet részemről, hogy megismertetted velem a verset,
és lefordítottad.A tartalom, amit jól visszaadsz, nemcsak a te,
hanem az én szívemhez is közel áll ,Ami a formát:ritmust, rímelést
illeti tisztes színvonalú, hogy lehet-e hűbben csinálni nem tudom.
A magam próbálkozását elküldöm neked levélben.
Napvilágos, szívélyes üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
"Én ammondó vonék" tedd csak fel te is. Te tudod én nem szakmailag szólok hozzá, hanem csak tiszta emociális alapon, és nekem tetszik a te fordításod.
Üdv Tóni