N ézd, már rőt levelek hada hullik a földre a fákról!
York tele nem fenyeget még, visszakacsint az öreg Nyár.
Állok a parton, a Kis-Duna partján, s nézem a távol
Ringó vadkacsa rajt, mint buknak alá, hol a potykák
Bújnak a mélyben. Suttog a nádas, hűsül az est már.
Újhold bukkan az égen, fénye a vízre citált híd.
Csobban a víz, indul portyára a vén vizipatkány.
Szemben a parton horgászlámpák fénye világít,
Úgy tűnik, mint Szent János bogarak sokasága.
Zúgnak a fák, zord felhők gyűlnek lassan a tájra.
Tompa dörej hallatszik, nyílik a vízcsap az égen.
Anyja ölébe lopózik a gyermek, félve a zajtól.
Testmelegétől megnyugszik; megvédve a bajtól.
Óh, így ringhat a Nyár is alélva az anyja ölében.
4 hozzászólás
Mit mondjak… nagyon tetszik! 🙂 Olvastam már sokféle szonettet (a klasszikus Petrarcait, aztán Baudelaire-szonetteket, amelyekben nem 11 a szótagszám 🙂 aztán Pablo Neruda rímtelen szonettjét, Orbán Ottó szabad szonettjét stb. stb. stb.), de nem emlékszem arra, hogy hasonló ritmusúval találkoztam volna… 🙂 Az egészet szeretem, node az az utolsó versszak… az nálam "mindent visz"… 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Igen, állítólag a modern felfogás szerint mindent szonettnek lehet tekinteni, ami 14 sorba van tördelve.
Nos, én gondoltam, akkor miért ne ötvözhetném a hexametert és az akrosztichont egy szonett keretében?
Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy másoknak is ajánlottad.
Szeretettel: dodesz
Jó, hogy felhívták e versre a figyelmet. Valóban nagyon gondosan megalkotott vers – bár Te nem a szonettekhez tetted, de mint – sorolja Mónika is – nem csak Shakespeare és Petrarca alkotott szonetteket, hanem még sokan mások. Én is olvastam különbözőképpen alkotott szonetteket is híres másoktól. Te is odatehetnéd nyugodtan, mert ebben a formában ugyanúgy élvezhető, mint azoké, akiket – eddig itt – követni lehetett.
Komoly, nyomós vers, örülök, hogy olvashattam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm látogatásod!
Igazad van, nem a szonettekhez tettem, de akkor még nem volt ilyen kategória. Sőt, tulajdonképpen most sincs, mert ezt én "Akroszthinett"-nek neveztem el, ötvözve az akrosztichont a hexameteres szonett formával.
Én örülök, hogy olvastad! 🙂
"Sonettare necesse est!"
Szeretettel: dodesz