Jeges testek… magányos esték…
fagyott az ecseten a festék.
Csak foszlik a vászon,
de az arcon ne látsszon…
ahogy hull a levél, a korom,
a pengeél, a fakó szirom…
Az arcon ne látsszon…
Portré
By pityuBy pityuBy pityuBy pityuJeges testek… magányos esték…
fagyott az ecseten a festék.
Csak foszlik a vászon,
de az arcon ne látsszon…
ahogy hull a levél, a korom,
a pengeél, a fakó szirom…
Az arcon ne látsszon…
2 hozzászólás
Nagyon jól érzékelteted a társas magányt, a képmutatást, az elmúlást. Számomra erről szól a versed tömören, ütősen.
Üdv!
Köszönöm szépen! Jól látod 🙂
Üdv: István