Önnek írok, így felidézi bennem
régi életem – volt egy igen, egy nem –
s a nincs tovább félbeszakadt vitákat,
önnek írok fél esemesbe rontott
itt ragadt időt, eszement bolondot,
s a nincs tovább csepp monitorra száradt,
önnek írok árva sorokra tépett
múlt időt, egy összeragasztott képet,
s a nincs tovább tört borítékba gyűr be,
önnek írok, a századik levél ez,
holt ezüstje rám folyik, összevérez,
s a nincs tovább sodor végtelen űrbe.
Írok, és kiáltani csöndek jönnek,
hűlt szerelmem árnyait írom, Önnek.
20 hozzászólás
Csak így egyszerűen "nincs tovább"…és mégis éppen ettől a sajátos zárástól válik nyitottá.
Egyfajta fájdalmas láncreakciót vált ki ez a helyzet, melyre némi csavarral a "nincs tovább"
a megoldás…
Nagyszerű alkotás
Grat.
leslie
Leslie, köszönöm, hogy itt jártál, örömmel láttalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Most is egészen rendkívülinek tartom ezt a verset. Továbbra is első asszociációm Tatjana levele, valószínűleg az "Ön" miatt, és ez már így marad meg bennem. 🙂 Már elmondtam néhány dolgot máshol, így a szapphói 11-es strófákat is. Tartalmi felépítésére kitértem, hogy mennyire jónak, mélyről jövőnek tartom.
Valami viszont csak most villant be, pedig végig ott volt a szemem előtt.
Nagyon tetszik, ahogy a régies formába csempészted a jelenlegi kor gyakran használt szavait.
Így vált ez a vers még különlegesebbé, igazán maivá. Hogy egy síkon zajlik, az is egyedivé teszi.
Azért (is) szeretek nálad olvasgatni, mert az idő múlása mindig újabb gondolatokat ébreszt bennem. Ez azt jelenti, hogy szívesen térek vissza bármelyik költeményedhez. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, itt is nagyon köszönöm a véleményedet, igen, nagyon sok mindent kiolvasol a versből most is. Azt külön köszönöm, hogy észre vetted a forma és a tartalom idősíkjainak az összeszövését :-). Mindig szívesen látlak, és köszönöm szépen az észrevételeidet.
aLéb
Szia aLéb!
Csodálom a gondolatmeneted, a szemléltető képességedet. Soha nem tudnék ilyet írni. Ha néha mégis úgy látszik, az is csak azért van, mert valaki más alkotása megihlet, s akkor valamelyest hasonlatosat tudok kiizzadni magamból.
Kankalin említette a szapphói 11-eseket. No erre tüzetesen megvizsgáltam soraidat, s ha néhol tökéletes is az a szapphói sok helyen nagyon is eltér tőle. Tudom, hogy nem volt célod tökéletes szapphói sorokat írni, de én nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam meg összehozni:
folyt.:
Önnek írnék, hisz felidézi bennem
régi éltem – volt egy igen, meg egy nem –
és a meddő, félbeszakadt vitákat.
Önnek írnék fél esemesbe rontott
itt ragadt időt, eszement bolondot,
és a nincs több csepp monitorra száradt.
Önnek írnék árva sorokra tépett
múlt időt, egy összeragasztott képet,
és a végzet tört boritékba gyűr be,
önnek írnék száz levelet, s ha érez,
holt ezüstként rám folyik, összevérez
és a végzet sodra repít az űrbe.
Írok és csöndek kiabálva jönnek,
hűlt szerelmünk árnyait írom Önnek.
Remélem nem veszed rossz néven.
Barátsággal: dodesz
Dodesz, bocs, hogy beleszólok, mert nem nekem szántad, viszont Szapphó ide vagy oda, ez a vers teljesen más. Hiányzik a lágysága, eltűnik a valódi mondanivaló és a mélység.
A zárásnál különösképpen érezhető ez a különbség.
Az eredeti vers szereplője egy mélyen érző, a tiéd egy kimért férfi gondolatai.
Nekem azért érdekes a változatod, mert méginkább emeli bennem aLéb versének fényét. 🙂
Szia Kankalin!
Nem is állt szándékomban semmiféle "javítás" aLéb versén, csak nem hagyott nyugodni ez a Szapphó! 🙂
Egyébként most látom, hogy legalább két helyen meghagytam az eredeti "hibás" verslábakat.
Ugyanakkor nem azért írtam, mert bármi kifogásom lenne a vers lágyságával, vagy mély mondanivalójával kapcsolatban.
S azt is tudom, hogy aLéb tökéletes szapphói sorokat tud írni, de itt egyáltalán nem ez volt a célja.
Szeretettel: dodesz
Dodesz, nagyon köszönöm, és komolyan, hogy ennyit foglalkoztál a verssel. Azt gondolom, egy aktív irodalmi oldalon ennek abszolút helye van. Köszönöm az elismerésedet, és teljesen elfogadom a véleményedet. Örülök, hogy olvasol, és hogy nem hagyod szó nélkül az írásaim.
aLéb
Kedves aLéb!
Megmondom őszintén, habár azt írod, hogy nem, mégis némi sértődöttséget érzek soraidban. S azt is őszintén mondom, hogy ezért az én szájam íze is enyhén megkeseredett.
Nem javító szándékkal írtam, amit írtam, csak, mint írtam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megpróbáljak igazi szapphói 11-eseket kreálni a Te versed alapján. Nem is átírási szándékkal tettem.
Egyébként én szívesen veszem, ha valaki megihletődve valamely irományomtól egy másik változattal áll elő! 🙂
Barátsággal: dodesz
Kedves Dodesz!
Nagyon komolyan mondom, hogy nincsen bennem sértődöttség, és azt is, hogy őszintén köszönöm azt, hogy foglalkoztatott a vers :-). Az üggyel kapcsolatban a véleményemet írtam le, de azt gondolom, ez messze nem kell, hogy megkeserítse a szád ízét :-). Ki így, ki úgy gondolkodik ezen a pályán, nem vagyunk ( és hogy ez milyen szerencse!) egyformák, így többféle látásmód, megközelítés alakulhat ki, és kerülhet elénk. Egyszerűen butaság lenne a részemről a sértődöttség :-).
Komolyan írtam és teszem most is, hogy nagyon köszönöm, hogy foglalkoztál a verssel, és hogy általában is elolvasol, és nem hagyod szó nélkül a verseimet. Hadd jelezzem itt, hogy őszintén elismerem a verseid, a tudásod, és ezért is külön meg kell köszönjem a véleményedet.
Kérlek, ne árnyékolja be a jövöbeni párbeszédeinket ez a kis történet, tisztelettel számítok ez után is a véleményedre.
Barátsággal: aLéb
Kedves aLéb!
Részemről a megtiszteltetés, hogy így gondolod!
Barátsággal: dodesz
Dodesz, egy virtuális kézfogás, és örülök, hogy rendeztük :-).
aLéb
Kankalin, köszönöm a véleményedet, és persze értem dodesz gondolatát, irányát is, de mint mondtam (és jól látod) ennek a versnek a meséjét erősebbnek szántam a forma kényszereinél. Ezért maradt ilyennek, ezért is nem feszítettem tovább.
aLéb
Dodesz, mint mondtam, nem veszem rossz néven, de szívesen sem, írtam egy verset, ez ilyen. A tiéd más, bennem a forma (tudom ez azért van, mert bennem más él, ha a tiéd olvasnám először, lehet, hogy jobban el tudnám ismerni) a te versedben picit megerőszakolja a tartalmat. Nincs gáz, de nem tartom jónak átírni egymás versét…
aLéb
Dodesz, messze nem volt cél a tökéletes szapphói képlet. Köszönöm a véleményedet. Azt azért el kell mondjam, mindenféle sértődöttség nélkül, hogy eszembe nem jutna senki versét átírni, még javítási célzattal sem :-))).
aLéb
Szétszórt gondolatok, nagyszerű versbe foglalva.
Szerzőjében megvan minden tollforgató vágya…
Gratulálok kedves Aléb.
Üdvözlettel, Zsenál
Zsenál, köszönöm szépen, hogy olvastál, és itt hagytad a véleményedet.
aLéb
Olyan ritkán olvas az ember stílusban hasonlót. Egyébként én szeretem a magázódást, bármennyire válik elavulttá. Valahol a tisztelet mélységes jele. Elegáns. Az azonnali tegeződést bár divat, én nagyon nehezen éltem meg. Pláne férfi, nő között.
Szép tartalommal bír a versed. Jó, itt nálad mindig, kedves aLéb.
Marietta
Marietta, ebben a kérdésben hasonlóan gondolkodunk, az én véleményem szerint is több tisztelet van az "Ön" megszólításban :-). Köszönöm szépen, hogy rendszeresen elolvasol, és itt hagyod a véleményed.
aLéb