kíváncsiság már régen mart,
szegényház utcáján, mit
takar a magas tégla fal.
Az utca másik oldalán
láthattuk a fatelepet,
néha ki-ki loptunk onnan
egy-két kisebb darab szenet.
De mi lehet ott benn, ott benn
azon a hosszú magas falon,
ezt muszáj volt megoldani
a kíváncsiság mart nagyon.
Temető felől benéztünk
bokroktól semmit sem láttunk,
így hát mi kinn az utcán. a
magas eperfákra másztunk.
Hosszú ágakon keresztül
átmásztunk a téglafalra,
és ahogy benéztünk láttuk,
lépcsőket véstek a falra.
Rengeteg gyümölcsfa volt ott
alma, körte és cseresznye,
alul ott le volt mind szedve
de tömve volt a fák hegye.
Úgy látszott, hogy az öregek
nem bírtak már fára mászni,
nekünk nem volt probléma, a
fa hegyére feltornázni.
Selyem bogaraknak mentünk
eperfalevelet szedni,
és átmászni a falra, sem
kellett minket erőltetni.
Karaj kenyérrel a zsebben
indultunk mindig otthonról,
és a legjobb reggeli volt
eper kenyérrel a fáról.
Mi még a természet ölén
éltük szegény életünket,
mégis gazdagok voltunk, mert
a természet, sohasem büntet.
Tóni 2015 Augusztus 23
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ahogy látom, valamiféle "naplóbejegyzés" születik több fejezetben. Jó olvasni ezt az időszakot, bár egy-két generációnyi idő lehet közöttünk, még az én gyerekkorom is eszméletlen módon különbözik a jelenkor gyermekének mindennapjaitól.
Kíváncsi lettem a következőre! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Igen, ezek a történetek a negyvenes évek végén, és az ötvenes évek elején történtek meg, ott ahol születtem, Óbecsén. Egyik versem után, Biciklivel Óbecsén cimmel kezdett bennem csírázni ez az ötlet, és azóta már több hajtása is lett neki.
Köszönöm, hogy olvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Rég jártam már itt, az oldalon, és amikor rákerestem a nevedre, először erre a versedre tévedt a figyelmem… Olyan hatással volt rám, mintha leültem volna melléd, és elkezdtél volna mesélni a gyerekkorodról! Milyen igaz az utolsó versszak… hiszen a gazdagságot nem feltétlenül pénzben kell mérni; olyan sok szép dolog van a világon, amit érdemes észrevenni, megfigyelni!
Szeretettel: Mónika
Kedves Monika!
Bocsánatodat kérem, mert csak ma láttam meg a hozzászólásodat, eddig még sohasem kellet ennyir visszenéznem a hozzászólásokhoz, mert ma már úgíszólván a friss verseimre Sem ír senki.
Köszönöm szépen és
üdv Tónu