amikor Óbecsén a világra jöttem,
nem volt mindig könnyű az én gyermekkorom
de ezt ma már szívesen el is titkolom.
Az egyetlen boldogság volt akkor nekem
a Tisza bodzás partján az én menhelyem,
most itt öreg koromra azt már belátom
csak ott voltam boldog ezen a világon.
Még ma is létezik a Kis és Nagy Tisza
egyik a holtak örök álmát alussza,
az volt a Tisza egyik kanyargós ága
ma egykori részének halottas ágya.
Ha valaki bántott, mindig oda bújtam
otthon mindennap a rövidebbet húztam,
sohasem jön az a régi mondás vissza:
„Boldog ember, ki a Tisza vizét issza!”
Ittam én sok vizet a szőke Tiszából
de a sors el űzött szeretett hazámból,
az idegen keserű kenyerét eszem
de szülőfalumat sohasem feledem.
Egyetlen kívánság ami még meg maradt
hűvös sírhalom egy szomorú fűz alatt,
még egyszer ott lenni ahol megszülettem
az utolsó falatot is ott enni, ahol elsőt megettem.