Este van. Ülök a kabinomban és hallgatom a tenger morajlását.
A szoba közepén, az asztalon egy gyertya pislákol, élvezem a félhomályt. Zsebemből előhúzom a dohányt és lassan, szertartásszerűen megtömöm a pipámat. Az első néhány karika sietve száll fel, s elvesznek a sötétben. Gondolkodom. Nézem a gyertya lángját és átadom magam a nyugalom és a csend megnyugtató érzésének.
A szoba csakhamar megtelik a dohány illatával, s beléívódik az egész testembe. Hallgatom a csendet. Magányomat – ahogy ez már csak lenni szokott – megzavarják. Kopognak.
Uram odabent van?
Igen.
Mindjárt kezdődik a fogadás.
Máris megyek!
Értem Uram!
Kelletlenül megdörzsölöm szemeim és föltápászkodom az ágyról. Miután rendbe hoztam magam, eloltottam a gyertyát, s a pipával a számba elindultam kifelé. A kabin folyosón égtek a lámpák, melyek a szobában lévő sötét után bántották a szemem. Pár pillanat múlva folytattam utam a táncterem felé. E közben szembe jött velem a legénység kicsit pityókás tagja, aki, amikor meglátott megpróbálta kihúzni magát és szalutált
Biccentettem felé. A matróz rám nézett, majd elvigyorodott és folytatta tovább kissé ingatag útját a kabinjához. A folyosó végén jobbra fordultam. Amikor odaértem, javában folyt az ismerkedés, a hangfalakból halkan szólt az ABBA zenéje. Leültem hát az asztalhoz, s ekkor a kapitány hangja törte meg a duruzsolást.
Jó estét kívánok hölgyeim és uraim. Köszöntöm önöket a Bermuda Háromszög fedélzetén. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam; a nevem Csintalan Vendel kapitány. Néhány mondatot szeretnék szólni a hajóról. Többek között 250 szoba, két medence, négy szauna, egy kaszinó, egy golfpálya, két edzőterem, egy posta, egy könyvtár és egy konferencia terem található a hajón. Ezen kívül van még egy orvosi ügyelet és üzemeltetünk egy kis templomot is. Az önök felhőtlen pihenését szolgálja a háromszáz főnyi legénység és természetesen én is szívesen, állok rendelkezésükre a nap 24 órájában. Remélem kellemesen, fogják érezni magukat és ezzel a bált, megnyitom.
Beszédjét hangos taps zárta le. A zene ismét felhangzott és bele vetettem magam az ismerkedés sötét erdejébe. Ekkor megláttam őt. Estélyi ruhája diszkréten bár, de megmutatta csodás alakját.
Vállig érő barna haja, barna szeme volt. Megpróbáltam áthámozni magam, s mikor sikerrel jártam odaléptem hozzá.
Csókolom, az én nevem Lauber Simon, És az öné?
Jó estét, az enyém Burányi Szabina.
Ön is egyedül van?
– Igen.
Ha nem zavarom, akkor töltsük együtt ezt az estét.
Rendben.
Az asztalhoz kísértem és leültünk. Teltek a percek, múltak az órák. Sok mindent kiderítettünk egymásról, szavainkat gyakran nevetésünk szakította meg. Előhúztam a pipát és rágyújtottam. Kellemes illata szétterült a terembe. Lassú szám következett, és megkérdeztem, hogy nincs-e kedve táncolni. Amit eddig csak ruhája engedett sejtetni, azt most már érezhettem is. Átkaroltam karcsú derekát és tánc közben figyeltem minden mozdulatát. A szám végén megvacsoráztunk. A svédasztal roskadozott a finomságoktól: kagyló, rák, osztriga, kaviár, sültek, saláták, köretek sokasága csábított minket a vétkezés mezejére. Rápillantva az órámra láttam, hogy fél kettő van. Szabina fáradt volt, ezért visszakísértem kabinjához, majd én is visszaballagtam az enyémhez. Ismét találkoztam a kissé pityókás matrózzal. Becsuktam magam mögött az ajtót, fölkapcsoltam a villanyt és töltöttem magamnak egy italt. Hallottam, ahogy a tenger egyre erősebben háborog. Letusoltam, majd lefeküdtem aludni. Reggel kilenckor ébredtem fel. Szabina már fölkelt, s attól fogva, hogy az étteremben együtt reggeliztünk az egész napot közösen töltöttük. Jól éreztük magunkat, golfoztunk, a kaszinó összes játékát végigjátszottuk, napoztunk és úsztunk. Az előttünk álló két hetet is átmulattuk. Sokat cukkoltuk, hecceltük egymást. Esténként a fedélzeten ülve csodáltuk a naplementét, láttuk, ahogy a csillagok felragyognak, és millió szempárként figyelik minden lépésünket.
Kapcsolatunk egyre jobban elmélyült és szinte észre sem vettük, de egymásba estünk. Fantasztikus érzés szeretni, de még fantasztikusabb érzés szeretve lenni.
Tovatűntek a napok, s ahelyett, hogy a Bermuda Háromszög eddig megfejtetlen titkai sorába léptünk volna, megtaláltuk egymást, és talán megtaláltuk saját magunkat is. Kiléptünk a legenda árnyékából, megtanultuk szeretetet adni és kapni. Egy napon talán mindenki megfejti a „Bermuda Háromszög „titkát.
7 hozzászólás
Elolvastam!
Hát, lenne egy- két megjegyzésem, ha nem sértelek meg vele. Az egész történet nekem egy kicsit gyors. Egy telefonos élménybeszámolónak megteszi, de hiányzik belőle az igazi átélés. Az elején még egész hangulatos, a a lénnyal való találkozás, és az utánavaló két hét teljesen felpörgetett. Mintha egy filmből kiragadott jelenet lenne, és a folytatása is hiányzik. Szinte semmit sem magyaráz meg a Bermuda háromszög.
És ami még szerintem szükségtelen, a kapitány beszéde részletesebben van leírva mint az utazás.
szerintem, ebből egy kicsit többet is ki lehetne hozni!
szerintem, ebből lehetne egy kicsit többet is kihozni!
szerintem, lehetne ebből egy kicsit többet is kihozni!
szerinted, melyik a helyes? 🙂 fontos a szórend
Tiszteletem!
Nekem semmi bajom nem volt vele! Ez a pörgős, tömör leírás Philip K. Dicket juttatta eszembe, a számomra legnagyszerűbb írót. Talán a másik fele valóban túl gyors, és lehetne rajta lassítani, de legfeljebb az első feléhez igazítani, és annál aztán ne legyen lassabb! Ez pont jó így. Ph. K. Dickhez hasonlóan, itt is átérezhető, hogy a mondandón van a hangsúly, és nem kell túlzásba vinni a leírást. Ez egy ilyen stílus, így kell szeretni. Nekem nagyon tetszik!
Üdv.: FWS
Köszönöm Nektek, és megszívlelem a leírtakat:)
Üdv.: John
Nekem is tetszik, bár valami csattanóra számítottam a befejezésben. De azért mindent összevetve jóra sikerült. Érdekes, nekem Leslie L. Lawrence-t jutatta eszembe, de csak a stílusa miatt. Gratulálok!
Óh, és még annyit: az igeidők összekeveredtek az elején. Jelennel indult, és múlttal folytatódott.
Szia John!
Megfogalmaztad, mi az igazi bermuda háromszög. Írásodból érezni, mit szeretnél megélni, megtapasztalni. Én, téged olvasva, úgy érzem, félsz a mélyebb érzelmektől, vagy azért mert csalódtál, vagy mert nem tudod elfogadni, hogy egy férfi attól még férfi, ha vannak is mély érzései. Számomra is gyors és rövid a sztori, ezért szerintem ez csak akkor lenne románc, ha bővebben leírnád, mit is tartassz annak. Fogalmazz bele több vágyat, több kívánságot, hidd el, csak jót tesz neki. Persze, ez megint csak az én véleményem. Nem mondhatom meg, hogyan írj, azt viszont igen, hogy mit keress magadban, és tudom, hogy ott vann benned. Ezért kezdtél bele az írásba. Van hozzá érzéked, csak legyél bátrabb, és nyugodtan terítsd magad ki a papírra.
Üdv. R2
Azt hittem -a cím alapján- hogy valami tudományos, fantasztikus történetet fogok olvasni. De ez sokkal jobb lett, mint vártam. Gratula!
Bár nagyon felpörgetted a történetet, ez nem zavart. Az viszont még mindig kérdés hogy mi köze mindehhez a Bermuda – háromszögnek. Persze vannak ötleteim, de szerintem túl sokat hagytál az olvasó fantáziájára.