Ma a csönd a lelkedre hajol,
s te nem érted néma sóhaját.
Találkoztatok már valahol,
időkön s tereken át meg át…
Tükörré válik benned arca,
e soha nem látott rejtelem.
S reád omlik világok harca,
az „isten hozzád” és „ég velem…”
Megzsarol a régmúltnak köde,
s hátat fordít neked a jövő.
Méz kristálya és tejnek föle,
gyermek pilla – álmokat szövő…
Mind elvész a csöndben örökre,
s új ruhát ölt testére a gyász.
Te sem vágysz már pezsgő örömre,
apró hant fölött egy helyben állsz…
Ma a csönd a lelkedre hajol,
s te nem érted néma sóhaját.
Emlék s felejtés beléd karol,
e két lator, e két jó barát…
8 hozzászólás
Kedves Black Eagle!
Kedves Laca!
Nem először olvastam már a versed, de az a különös borzongás, a lúdbőrzés, most sem maradt el!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm, hogy olvastál, s örülök, hogy versem nem veszített rád gyakorolt hatásából.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdvözlettel: Laca
Szia black eagle! 🙂
Elsőre, de remélem, nem utoljára mondom azt, hogy örömmel olvasgatom a verseid. 🙂
Nagyon tetszik, hogy kordában tartod a sorokat, miközben mély mondanivalót adsz át olyan rímekkel, amelyeken ugyan lehet még simítani néhol, de már így is felemelik költeményeid.
Muszáj volt írnom ide még idő hiányában is. Bocs, hogy nem egyenként szóltam alkotásaidhoz. Megérdemelnék! 🙂
Köszönöm az élményt, várom a többit is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Magam is remélem, hogy nem utoljára találtál örömöt verseim olvasásában.:)
Az idő mindannyiunk közös ellensége, akinek szüksége van rá, annak sosincs belőle elég.
Örülök, hogy itt és most nem hiába áldoztad belőle azt a kis darabkát.:)
Üdvözlettel: Laca
" Te sem vágysz már pezsgő örömre,
apró hant fölött egy helyben állsz.."
s zokognál, ha lenne még könnyed…
Erős érzésű, szép lassúságú vers, szépen épül minden tekintetben, a zárás pedig nagyon üt. Jó élmény olvasni.
aLéb
Kedves Andrea!
Így van.
Üdvözlettel: Laca
Kedves aLéb!
Örülök, hogy élményt nyújthattam.
Üdvözlettel: Laca