Mein glückliches Alter
Was bin ich für ein Glücklicher,
Daß ich gesund noch hauche,
Und jetzt als Einundsiebziger
Noch keine Brille brauche!
Daß ich mit meinem Augenlicht
Noch jede Schrift kann lesen
Und ich in meinem Leben nicht
Zwei Tage krank gewesen!
Ich höre, rieche, schmecke gut,
Darf noch mein Haupt nicht beugen,
Und kann mit meinem Stock und Hut
Noch über Berge steigen.
Nur Eins: ich habe nimmermehr
Viel Zähne aufzuweisen,
Jedoch den Vierunddreißiger
Kann ich noch immer beißen.
_________________________________
Boldog öregkorom
Mily boldogság, hogy máig én
Még lélegzem gond nélkül,
S hetvenegy évem küszöbén
Szemüveg sem kell végül!
A két szemem még jól nagyít,
És minden betűt láttat;
Az életemben két napig
Nem nyomtam még az ágyat!
Van étvágy, hallok, szagolok,
Fejem sem kell leszegni;
Kalapban, bottal még tudok
Hegyeken át is menni.
Csak egy a baj: sok foghelyem
Már fog nélkül kilátszik…
Még jó, hogy Harmincnégyesem*
Tudom "harapni" váltig!
_____________________________
*/A Harmincnégyes egy akkor
ismert vörösbor elnevezése
(talán az évjárathoz kötődő)
.