Mért visel oly sötét ruhát?
Kérdezd meg az éjszakától;
Sötétsége, némasága
Azt mondja, hogy:
Lement a nap, azért gyászol!
Kérdezd meg az őszi felhőt:
Mért borúl le völgyre, bércre?
Hulló könye, borongása
Azt beszéli:
Fáj, hogy elhúllt a táj disze!.
Én vagyok az éjszakának
Bizalmasa, gyászos társa.
Őszi felhő az én lelkem
Búja; s könye
Az enyemnek hű képmása.
Leborulok néma gyászban,
Virágtalan, kopár dombra :
Reményimnek zöld levele,
Hullt virága
E domb alatt hever porba
Sóos Miklós 1835 – 1875
Warum …?
Warum trägt man schwarze Kleider?
Der dunklen Nacht sollst du auflauern;
Sein Finsternis, ‘d seine Stummheit
sagt dir leise:
Nach Sonnenuntergang trauern!
Frag mal die herbstliche Wolke:
Warum bedeckt sie das Tal ‘d Berge?
Seine Träne, seine Trübheit
spricht so traurig:
Es schmerzt, wie die Natur sterbe‘!
Ich bin die nächtliche Dunkelheit
der folgsame Kummergeselle.
Die Herbstwolke ist mein Wesen,
Harm; und träne
das Ebenbild meiner Seele.
Im Trauern sprachlos niederknie,
an blumenlose kahlen Hügel:
Die grünen Blätter meiner Hoffnung,
tote Blumen
liegen im Staub im Müllkübel.
Fordította Mucsi Antal