és vele mi is változunk,
mások észreveszik rögtön,
mi azon, csak csodálkozunk.
Ma én is azt vettem észre
hogy, most nem érdekel semmi,
tudom, a kis karó vár rám
ideje volna felkelni.
De egy oly szépet álmodtam
és azt folytatni akartam,
másik felemre fordultam
és a birkákat számoltam.
Az álom az mindig öröm
ha jót álmodunk örülünk,
legalább valami szépet
ott, az álmunkban átéltünk.
Ha pedig rosszat álmodunk
ott az öröm azért öröm,
mert jó az, hogy csak álom volt
's ébren átlátok a ködön.
Álmomban én otthon voltam
gyékény szőnyeges konyhában,
a pozdorja kályha égett,
ültem, semmit sem csináltam.
Akkor még voltak álmaim,
tanár akartam lenni, de
mivel mi szegények voltunk,
senki sem akart segíteni.
Kiskorodban kérhettél, de
ismerni sem akart senki,
de amikor már neved volt
játszótársad volt mindenki.
És ez így maradt még ma is
még élsz, soha rád sem néznek,
de ott kinn a temetőben
minden hazugságra készek.
Ott mindenki a barátod
jó ismerősök voltatok,
nem mondhatom, hogy: Hazudtok!
's ott is, csak mélyen hallgatok.