kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Hadd fürösztöm verejtékem sóiban,
hisz fogain bogáncsot sír a hab. Mikor megláttam,
az üszökben, máglyára vetve,
magam is öregedtem egy keveset.
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Elhamvadott szem-bogárban, alul,
ketten állunk egymagunk. Tükörképek. Avas,
rozsda-ette két alak, és egy formátlanul,
már salak. Két lovas, mint a vas,
add kölcsön temetetlen lovadat!
Húzta, vonta, talán sikolta, mikor
szekerének petrencéjét utolsó
napján kivonta. Tenyészmén?
És nincs csikója…
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Tajtékzol… Kicsi ménem.
Lassan elönt, lebont
a maszlag, mely éltedben volt
bensődből közöttünk, most köztünk
fakadva széthord a tavaszba.
Add kölcsön temetetlen lovadat,
kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Ki földön áll, egyszer ha jó, magot ad.
És ha visszakaptad,
kérlek,
add kölcsön temetetlen magadat.
6 hozzászólás
Mestermunka! nagyon eredeti hangütés, nyelvezet, mintha Garcia Lorka magyar hangja lennél!
Gratulálok: Grey
Köszönöm, nem nagyon ismertem Lorcát eddig, de máris hallgatom is a megzenésítéseit, már megérte megírni 🙂
Tényleg eredeti!
Edit
Köszönöm, kedves Edit neked is, hogy meglátogattad az írásomat!
Nagyon egyedi a vers. Első olvasatra megfogott. Még visszajövök hozzá…gratulálok:b
Köszönöm, kíváncsi vagyok, hogyan változik a hangulata, ha visszatérsz még hozzá 🙂