Álmaidban erdőben jársz,
S furcsa nyomokat találsz.
Ezüst fenyőn sárkányvér csordogál,
S egy ezüsthajú anyóka sírdogál.
Elsírja bánatát, elsírja halálod,
Gyönyörű életed már hiába kívánod.
Tudja ki vagy, tudja amit tudsz,
Varázs nem használ, s már hiába futsz.
S beletörődve hallgatod szavait,
Látod magad előtt tested hamvait
Halálod versben szavalja,
Itt a vég, ez már a legalja.
Mikor a sajt teljesen kerek,
S otthonodban régi emlékek kísértenek.
Amikor négy szem mered rád,
Akkor végleg ütött az órád
Szeretteid házán érted sír,
Gyászol egy szép bagoly,
Lelked immár csak ennyit bír,
S égbe száll egy szép mosoly.
Vége a mondókának,
S megköszönöd az anyókának.
Ránézel a csillogó smaragddal,
Mely ezüst orcájára mosolyt csal.
2004. július 16.
2 hozzászólás
A Lorelei című vers jutott eszembe,miközben olvastam, chanzonos, csilingelő szavakkal, tetszett, hogy története van!
Üdv!
Az ötödik versszak a tényleges vers. A többi csak felesleges szócséplés szerintem. Köszönöm, hogy olvashattam.
Tamás