változtatják meg számunkra a világot,
néha bűzlenek, mint az elpusztult halak.
A paréj elnyomja mindenhol a virágot.
Ignác bácsi, az egykori volt nevelőapám
naponta többször is elmondta nékem,
kinn a réten, amiben megakad a kaszám
paréj, kitartó parazita itt a környéken.
Ha a szemek mást mondanak, mint a kimondott szavak,
ha valaki tehozzád őszinte, az a szemedbe is mer nézni,
kik hangosan beszélnek, a szemeik üresek, mint a falak,
de velük te az életben csak ritkán tudsz valamit elérni.
Többet ér egy halk szó, embertől emberhez,
az, amelyik a szívből jön, és ami szívet érint,
mit érnek a hangos szavak az emberiséghez,
ha ő a két szemével rájuk csak üresen tekint.
Mucsi Antal-Tóni
6 hozzászólás
Szép!!!
Szeretettel üdvözöl Attila
Köszönöm Attila, az olvasást és a véleményedet is…
üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Versedet nagyon szép formába öltöztetted. Tetszik nekem a változatos formája, azonban remek a tartalma is, mély gondolatokkal fejezted be.
Tetszett a versed, szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm Kata, az olvasást …és a hozzászólást is…igen, a szemek, sajnos ma már csak azoknak lehet hinni
…üdv Tóni…
Kedves Tóni !
Könnyebb az emberiséghez szólni, főleg nagy tömegben, ha csak egy emberre tekint és ránéz,mert bensőségesebb. A tömegre egyszerre úgysem tud tekinteni, mert elsilányul a mondandó.
A kert sarlózása közben én is nagyon sok paréjjal találkozom. Sajnálom, hogy elhervad. Eszembe jut a gyermekkorom, ölszámra szedtünk minden nap, mert frissen szerették a disznók.
Zsófi
Köszönöm Zsófi, az olvasást …és a hozzászólást is…kevés embernek van ma már disznoja, emlékszem én is, valamikor minden házban volt egy-kettő. Igaz ma is van elég, csak azt nem értettem meg soha sem, miért mondják őrájuk, hogy disznok. Hisz a legtöbbje, nem mocskos, nem is vályúból eszik, hanem nyakkendővel a drága vendéglőkben eszik
…üdv Tóni…