mer' nem vagy!
Hiába emberöltő.
Szárnyad kétségbe verdesed.
Tintád kiszárad, hőtől.
Talán Holnap még hívhatod
Múzsádat segítségül.
Fogaid bár csikorgatod,
föld alá kerülsz végül.
S akkor, megtudván-tudhatod:
Miért-e Szív? S e Lélek?
Hazája lesz majd otthonod?
Hited hazavisz téged?
Végre…
titkát végére járatod,
MEST* hálójából kivetve:
mi végre volt akaratod,
s Szíved miért követte?
8 hozzászólás
Szia Ildikó!
A még anyagi világban múzsád időben összeterelte energiádat, akaratodat és Te szívvel követted azt !
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Szia, Zsófikám!
A hozzászólásod jobban sikerült, mint a vers maga!
Megörvendeztettél!
Köszönöm:
Ildikó
Ildikóm !
Ez a mondat a MEST magyar jelentéseiből állt össze, neked!
Úgy van, Zsófikám! 🙂
Szerintem, meg Te az vagy, szetintem!!!
❤❤❤❤👑
Szerintem meg, Drága vagy, Editke!
Ha tudnék kis szíveket csinálni, itt is sorakoznának!
Ölellek!
Drága Ildikó!
Mennyi, de mennyi kérdést vet fel a versed, ami végül is egyetlen gondolatba összpontosul.
A titok…majd kiderül…
Szeretettel gratulálok öleléssel: Ica
Drága Ica!
De örülök Neked, hogy újra itt!
Köszönöm a gratulációt!
Szeretettel:
Ildikó