Odakinn még sötét az ég,
madárdaltól zeng a vidék,
trillájukat úgy élvezem,
milyen szép így, jó a kedvem.
Énekük a napot kelti,
dicsőségét messze zengi,
mire pirkad az ég alja,
ezer madár dallal várja.
Lassan bővül a zenekar,
egyre szebben csendül a dal,
korán van, de mégse bánom,
tűnik szememből az álom.
Gyenge szél kél, lebben levél,
ébredező város zenél,
mire napfény terül széjjel,
lelkem telve sok szépséggel.
Írta: Törő Zsóka
Morgendliches Konzert
Dort draussen ist noch dunkel halt,
von Vogelgesangs hallt das Land,
geniesse die lauten Triller,
die Laune ist im Pudels Kern.
Von Gesang die Sonne erwacht,
rühmend scheint es im ganzen Land,
bis der Himmel langsam dämmere,
von tausend Vogelgesänge.
Die Kapelle wird auch grösser
und das Lied wird immer schöner,
es ist sehr früh, mir ist egal,
die Wachsamkeit ist ganz real.
Sanfte Brise bewegt das Blatt,
von der Musik der Stadt erwacht,
und bis die Sonne voll erstrahlt,
die Seele ist von Glück erstarrt.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni