Helene Branco: Der Blumen Glöckchen klingen / A virág csengettyű cseng

A virág csengettyű cseng,
kegyesen bólintva,
s a madárdal vígan zeng:
Tavaszból kortyintva!

A friss talaj köszönti,
fény első sugarát,
s a pásztornő eldönti:
Völgybe hajtja nyáját,

Mint menyasszonyi ének
szólt az édes dala,
a hullámzó erdőnek
mint mentő angyala.

A messzi kék távolból
pásztor kürtje hangzik;
a szíve már honvágyból
lelkével marakszik.

Ott a messzi távolban
a pásztor kürtje szól,
szív már rég ott van, de a
sors mindig közbeszól.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Der Blumen Glöckchen klingen

Der Blumen Glöckchen klingen,
Und nicken hold sich zu,
Und muntre Vögel singen:
Wie schön bist Frühling du!

Es grüßt die junge Erde,
Des Lichtes erster Strahl,
Da zieht mit ihrer Heerde
Die Hirtin in das Thal.

Wie Brautgesang erschallet
Ihr süßes Morgenlied,
Wie's durch die Wälder wallet,
Und durch die Felsen flieht.

Da tönt aus blauer Ferne
Des Senners Alphorn hin;
Zu Thal zög' er so gerne,
Im Thale weilt sein Sinn.

Írta: Helene Branco