…Végtelenbe űző,
Testet lebénító,
Fület süketítő,
Ajkat elnémító,
Szemet megvakító s lélekbe hasító végső lehelet
törte meg a befagyasztott századokból fennmaradó csendet.
Semmi sem volt oly létszaggató…
Oly mélybeható, lélekmaró… Oly komoly,
mint az utolsó Főnix sikoly.
Hamuból érett s hamuvá lett…
Többé már nem melegít halhatatlan tűztojáslétet…
Eggyé válik a vég s a kezdet…
Így történt az, hogy a rubint-sikoly a sötétségbe veszett…
8 hozzászólás
Szia! Nekem tetszett. Szerintem az elején a melléknevek halmozása és hogy a versszak vége felé jelenik meg a jelzett szó, gördülékennyé teszi a verset, a rímek jók, a formája nagyon szabad, talán túlságosan is, de gondolom ez azért van, mert mély szenvedélyek szólalnak itt meg (legalábbis én így látom). Üdv.: Zemy
Ügyesen felépített vers. Tetszett.
Igen, érezni a tomboló érzelmeket és szerintem ez a lényeg. Tetszett, nekem is.
Üdv! Hanga
Hú, remek vers. Nagyon képszerűen megelevenedtek előttem az elvont, nem materiális képek is. Szépek a neologizmusaid. Gratulálok!
Tényleg gyönyörű! Szinte látom magam előtt! Gratulálok!
Jaj, bátyám! Ez a “rubint-sikoly” a szívemet szúrta át, a szárnyaim tépte le, a lelkemet törte szét…Mert olyan szép!
Szia! Nagyon jól el tudom képzelni magam előtt a képeket. Az utolsó srófa lett számomra a legkedvesebb, az nyerte le a tetszésem igazán, de emelett -természetesen- nem veszik el a másik 2 versszak sem! Szóval gratula!
Szép. Szegény Főnix. "befagyasztott századok" ; "a rubint-sikoly a sötétségbe veszett…" ezek olyan szépek 🙂
Üdv.: Phoenix