Lemondok a vereségről,
lemondok a bukásról.
Mindenféle tévedésről,
magam alá jutásról.
Lemondok egy nagy pofonról,
amit kapnék tetőled,
inkább hármat lekeverek,
s ez csak némi előleg.
Lemondok a lemondásról,
naggyá teszem magamat,
merjenek csak kicsik lenni
a legnagyobb szamarak!
A bánatról is lemondok,
depressziót adok át,
ingyen kapod és bérmentve,
mint egy tőzsde-palotát!
2 hozzászólás
Csodálatos ellentét feszül a cím és a tartalom között. Egyáltalán nem "lemondó" ez a vers, hanem egészséges lázadás az örökös lemondás ellen. Nagyon jó.
Üdvözlet: Attila
Köszönöm Attila!
A cím egy kissé "csőbehúzás", ezáltal a humoros tartalom jobban kidomborodik. Mert ugyan miért is mondana le az ember az érvényesülés útjáról? Önbizalomhiány miatt? No de mi okom lenne rá? Hatvan fölött már az ember megérett arra, hogy bízzon magában egy kissé… 🙂
Köszönöm az értékelő szavakat!
Üdvözlettel: alberth